Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre
Dr. Yárkonyi Hildebrand: Kritikai jegyzetek az ujkantianismus tör-ténetéhez
törvények a dolgok lényegéből folynak, ezek az érvényes viszonyok az ő rendes működésüknek természetes, kötelező formái. Ezzel azonban nem mondottunk mást, mint előbb, csak más alakban. B) Az általános tudat (Bewusstsein überhaupt). 1. Az eddigi fejtegetések annak a tételnek bizonyítására irányultak, hogy a neokantiánusok egyik főhibája az érvény legicizálásában áll. A kanti apriori hagyománya vezette oda az ő új követőit, hogy a tapasztalás világában található érvényes viszonyokat pusztán logikai viszonyoknak fogják fel, melyek a priori adva vannak és a dolgoknak alapjai. így valóságos platonismus fejlődött ki Kant hagyományaiból: az érzéki, tapasztalati világnak alapját egy eszmevilág teszi s ez a lét és ismerés szempontjából egyaránt előbbrevaló a valóságos világnál. Az érvényfogalomnak ez a legicizálása azután megtermi a maga gyümölcseit; oly fogalmakra veáet belső következetességgel, a fogalmakban rejlő logika erejével, melyek a neokantianismusnak világnézetét egyre kérdésesebbnek tüntetik fel. Az érvényfogalom legicizálása s a kanti apriorival való egyesítése egyre újabb és újabb követelményeket támaszt, egyre újabb fogalmak elfogadását teszi szükségessé s így a kritikának egyre több pontot nyújt a támadásra. Egyrészt ugyanis felmerül az a gondolat, hogy vájjon az olyan rendszer, mely egyre több és több feltevéssel dolgozik, mely tehát egyre mesterkéltebbé válik új meg új feltevéseivel, nem mutatja-e meg épen ezzel veleszületett gengeségét ? A gondolkodás gazdaságosságának elve (Denkökonomie) arra tanít bennünket, hogy minél több feltevésre van szüksége valamely rendszernek, annál kevésbbé valószínű s minél egyszerűbb valamely gondolatsorozat, minél kevesebb feltevéssel éri be, annál elfogadhatóbbnak tetszik s annál inkább kelti fel gondolkodásunk tetszését, beleegyezését. A «principia non esse sine necessitate multiplicanda» elve mellé a gondolkodás psychologiája odahelyezi a másik elvet: «hypotheses non esse multiplicandas» hasonlóan fontos alapelvét. Mindenesetre áll az, hogy pl. a realistikus iskolás bölcseletnek is szüksége van egy oly végső alapra, melyből eredeztetnie kell az érvényességeket s így ő is meghaladja az érvény puszta fogalmát, mikor az Istenben találja meg az érvényességek forrását; de tagadhatatlan, hogy így legalább is ellenmondás nél-
