Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre
Dr. Yárkonyi Hildebrand: Kritikai jegyzetek az ujkantianismus tör-ténetéhez
mentést az ú. n. limitativ Ítélet sem, nem is tekintve most azt, vájjon ezen Ítéleteket mennyiben fogadhatja el a logikai tudomány. 6. A 3. pontban két fökérdést jelöltünk meg, melyek a neokantiánusoknak a legnagyobb fejtörést okozzák: az egyik a lét és érvény fogalmainak összehasonlításából származik, ezt most tárgyaltuk; a másik az «önmagában való érvény» (Geltung an sich) kérdése. Windelband szerint ez a modern logika legfőbb kérdése. 2 4 A kérdésben forgó probléma kissé kifejtve így hangzik : Már Lotze-t is az indította csodálkozásra, hogy vannak fogalmi viszonyok, összefüggések, melyek ezt a tiszta gondolati kört átlépik és a valóság világában is uralkodnak, rája is kiterjesztik érvényesülésük körét. Az ellenmondás elve pl., mondhatjuk Lotze okoskodását tovább fűzve, tisztán logikai elvnek tetszik ; mégis tudjuk azt, hogy a valóságban sem létezhetik ellenmondó dolog. Az okság elvét is az értelem formulázza; mégis kiválóképen alkalmazkodik hozzá az egész természet. A mathematikai tételek ugyancsak távolesnek a valóság durva jelenségeitől; s itt is azt látjuk, hogy ezek az elvont képletek uralmuk alá hajtják a természetet s megalkotják a mathematikai természettudományt. Mindezek az érvényösszefüggések függetlenek attól, hogy megvalósulnak-e akár egy megismerő alanynak a tudatában, akár létrehozza-e őket a természet változatos folyama; az ő «érvényükhöz» az «érvényesülés» nem tartozik hozzá alkotó, lényeges mozzanat gyanánt, úgy lebegnek a valóságos világ felett, mint Platon eszméi. Innen ered az a gondolat, hogy a mások számára való érvényességet meg kell előznie önmagában való érvényességnek ; ez az érvények «függetlenségének» egyenes következménye. A tétel mindenesetre áll is ; elfogadhatjuk, hogy mind a természeti törvények, mind a logikai törvények önmagukban érvényesek, azaz nem függenek a valóságos érvényesüléstől, hanem ezt logikailag megelőzik. Az okság törvénye csakugyan független attól, hogy egy bizonyos eseményt én, mint időben és egyébként is empirikusan határolt vizsgáló, szemügyre veszek és megfigyelek-e vagy sem; és az ellenmondás elve sem függ attól, hogy gondolataim az ő ütasítása szerint peregnek-e le, vagy sem. Ez a logikai függetlenség tárgyi függetlenség is egyszersmind, azaz nem psychikai vetülete az alanynak, sem nem függ önkényétől ezt állítani; az érvényességek «transscendens», az alany hatáskörét átlépő viszonyok. Csakis így nevezhetők igazi érvényeknek. Hogy miért lett ez
