Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre
Dr. Yárkonyi Hildebrand: Kritikai jegyzetek az ujkantianismus tör-ténetéhez
tudatos ismereteinket a körről, lelki folyamataikra is valamiképen kormányzó befolyást gyakorol. Ámde, bármily határozott valami is a körnek belső természete, mégsem nevezhető Windelband szerint a léthez tartozónak; «nincs substantialis vagy functionalis realitása». Mégis kell valamiképen léteznie: ime az ellenmondás. Ebből az ellentétből úgy reményli a menekülést Windelband, ha a lét fogalmát az érvény fogalmától teljesen különválasztjuk. Ezt a különválasztást Windelband még azzal is megokolja — s ebben haladja meg Lotze-t — hogy, ha az érvényt létnek gondoljuk, akkor nem tudjuk elkerülni az érvénynek spiritualista felfogását, az érvény ebben az esetben lelki, vagy lelkihez hasonló létet nyer s így belejutunk a spiritualismus metaphysikai rendszerébe. Windelband, úgy látszik, még a logikai létet is meg akarja tagadni az érvénytől: legalább ezt látszik jelenteni utalása a spiritualismusra. A logikumokat lelki vagy a lelkihez hasonló léttel ruházza fel szerinte az, a ki valamiképen a lét fogalmának rendeli őt alá. De ennyire alávetni a létnek mégis csak szükséges az érvényességeket, hacsak azt nem akarjuk, hogy a semmivel legyenek egyenlők! Itt mutatkozik meg, ebben a szívós küzdelemben az, hogy a reális felfogás alapját nem lehet elhagyni büntetlenül: a lét fogalmának kell valami tartalmas jelentést adnunk, különben világképünk nem marad ellenmondás nélküli s épen ott fog felbomlani, a hol a legerősebb összekötő kapcsok tartják fenn gondolatépületünket. A logikum is lét s így ha a világot logikai apriori-ra akarjuk alapozni, nem teszünk mást, mint a régi metaphysika, mely szintén létre alapozta a létet: a szükségképen! létre az esedékes létet. Ezt az eljárást a Kanttal meginduló kritikai bölcselet hibásnak mondotta s a létezés számára új, mélyebb alapokat kutatott s adott az a priori-elvekben Kantnál s az érvényességekben a neokantiánusoknál. A létezés alapja tehát nem a létezés szerintük, hanem az a priori-érvények. Hát ezek nem a lét köréhez tartozó dolgok? Windelband azt mondja, hogy nem tartoznak a létezéshez, a szó empirikus értelmében, de nem tartoznak hozzája a lét szó legáltalánosabb jelentése szerint sem; s mégis azt olvassuk nála, hogy az érvényességek a «legfőbb valóságok», az érvény a lét adója, «höchste Wirklichkeit». 2 1 Nem létezők, de ők adják meg az igazi létezést : ez az érvények szerepe. Igazi neokantiánus megoldás, melyet akkor fogunk csak tisztán látni, ha egybevetjük a marburgi iskola felfogásával a létről és érvényről. Liebert azt mondja, 2 2 hogy a lét és az érvény nem valóságos, realiter külön-
