Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre

Dr. Yárkonyi Hildebrand: Kritikai jegyzetek az ujkantianismus tör-ténetéhez

különbözik, nevezetesen tárgyunkat illetőleg: az ens fogalma mindenre áll, a mi nem semmi, míg az exsistentia az ens fogalmán kívül a reális, mondjuk: empirikus létet fejezi ki. Minden «exsistens» dologra áll az «ens» fogalma, de megfordítva nem; ugyanis nem egyenlő az ens fogalma az empirikus létezéssel. Az exsistentia fogalma kiterjed az anyagi és lelki valóságra, míg pl. a logikumokra nem, ha t. i. nem vesszük őket mint tudattényeket, hanem mint «időtlen» valamiket. Ha Lotze ezt a két fogalmat egymástól elválasztotta és széjjeltartotta volna, akkor egyrészt nem keletkeztek volna ellenmondások és nehézségek magának a lét fogalmának megalkotásában, a mint a valóságban ilyenek Lotze-nál mutatkoznak, másrészt az érvényességnek jellemzése is jobban sikerült volna. Mert, a mi az elsőt illeti, ha a lét fogalmát úgy állapítjuk meg, mint Lotze, akkor hamarosan felvetődik a kérdés: az az összefüggéshálózat, melybe az újonnan létet nyerő dolognak be kell lépnie, honnan nyeri a maga létét? Nyilvánvaló ugyanis, hogy ennek a hálózatnak már léteznie kell ahhoz, hogy más új dolgoknak létet tudjon kölcsönözni. Egy dolog, Lotze feltevése szerint, azáltal lesz létezővé, hogy a tér, idő stb. viszonylatainak hálózatába lép. Ez a hálózat, hogy létezhessék, ismét kell, hogy egy más ily vonatkozáscsoporttól nyerje a maga létezését; ez ismét egy harmadikra volna visszavezethető s í. t. Azaz : Lotze «létfogalma » szorosan alkalmazva regressus in infinitumra vezet; de, ha az ens fogalmát szorosan annak vesszük, a mi, oly logikai jegynek, mely minden létezőt egy általános határozmánnyal megkülönböztet a semmitől: akkor a regressust okozó visszavezetés gondolata fel sem merülhet. A dolgok exsistentiáját pedig az őslétezőre, Istenre vezetjük vissza. A mi pedig az érvénynek fogalmát illeti, erre is világosság derül a lét és létezés fogalmainak éles elhatárolásából. Az érvény Lotze okoskodása értelmében nem fog a létezés, hanem a lét gondolata alá tartozni. Ha Lotze és követői így állítanák szembe egymással az érvényességnek meg a létezésnek a fogalmait, ahogy mi a fentebbiekben tettük, akkor nem keletkezhettek volna oly problémák, melyeket senki sem tud megoldani s melyek itt abban a kérdésben foglalódnak össze, hogy vájjon mi az érvény, ha nem — lét, ens ? A létnek és az érvénynek szembeállítása tehát nem helyes még akkor sem, ha az érvényeket tisztán logikumoknak értelmezzük. Hát még ha a logicismusnak talajáról átlépünk a realismus józan alapjára, akkor még az előbb megengedett ellentét is elveszíti jelentőségét. A reális felfogás szemében