Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre

Dr. Yárkonyi Hildebrand: Kritikai jegyzetek az ujkantianismus tör-ténetéhez

jezéséhez : ővxw^ 5v. Ez volt az oka annak, hogy az érvény fogalma sohasem jutott a görög bölcselkedőknél világos és egészen tiszta kifejezésre, hanem magánál Piatonnái is a lét nyelvére látjuk lefordítva. Mindamellett mégis Platon volt az, a ki az eszmék tiszta érvényvoltát először világosan felfogta. Ez Lotze szerint annál inkább világossá válik, ha figyelemmel kisélj ük, miképen állítja szembe Platon a létezést az érvényességgel. Van-e az eszméknek, e tiszta érvényességeknek «helvük», azaz empirikus térbeli meghatározottságuk ? A hely, a «hol» nem illik az eszmékre, hanem csak a változó világra. Azért Platon az eszme-érvényességeknek bizonyos «intelligibilis» helyet (TÓTCOC VOTJTÔÇ

) jelöl ki, másutt meg azt mondja róluk, hogy «seholsem» laknak. Mindez eléggé bizonyítja, hogy Platon mindenképen el akarta az eszméket választani a reális világtól, attól, melyet a lét neve alatt foglalunk egybe; az egész eszerint két részre oszlik: egyik a «lét» világa, a másik az «érvények» világa. Ennyit mond Lotze Platon eszméiről. A lét és az érvény szembeállítása teljes és merev. Egyik oldalon ott van a valóság, mely lehet physikai vagy psychikai s ennek az érvényhez semmi köze; ez a «Dass» világa; a másik oldalon áll az érvények világa, mely tiszta logikumokat ölel fel s nem tartozik a létezők reális tömegéhez, hanem sajátossága épen az, hogy a létezőkről logikai döntést tartalmaz. Ha létet állítom vagy tagadom, elismerem érvényességét, vagy nem ismerem el: létre jő az érvény és nincs más jelentése. Azonban az érvényt nem teremtjük azáltal, ha ítéletet mondunk ki, mert az érvény megvolt már az ítélet kimondása előtt, attól függetlenül; az ítélet csak annyiban fontos az érvényre nézve, hogy ez az a psychologiai alak, melyben kifejeződik, mintegy kifelé megnyilatkozik; de önmagában az érvény egyáltalában nem psychikum, hanem logikum. Az érvény eszerint nem egyéb, mint az Ítélet igazsága, az Ítéletnek logikai értékessége. Figyelmünk most, Lotze érvényelméleténél kettőre irányul : tisztán logikumnak tekinti-e Lotze az érvényességet, vagy kiterjeszti egyszersmind a realitás világára, s ha ez utóbbi áll, hogyan? A marburgiak is ki szeretnék terjeszteni a valóság világára az érvények uralmát, mint láttuk, ez a kísérlet azonban csütörtököt mond az érvénynek aprioristikus, tisztán logikai fogalmazásán. Érvényességek és létezés között csak az az elmélet verhet hidat, mely az érvényt magát realistikusan fogja fel, vagyis az érvények alkalmazásának gyökerét már magába az érvény eredeti fogalmába