Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre
Dr. Yárkonyi Hildebrand: Kritikai jegyzetek az ujkantianismus tör-ténetéhez
csak logikai. Viszont pl. az okság törvénye, vagy az inhaerentia törvénye az egyes dolgok, reális összetevők között fennálló valóságos, reális viszonyt, érvényességet mond ki. így az érvényeknek kétféle fajtáját nyerjük: az egyik az a viszony, mely reális és reális dolgok között (természettörvény-valóság), a harmadik lehetőség az, ha érvényes valamely viszony két logikum között. Az első csoportba tartoznak az egyes oksági viszonyok, vagy általában anyagi és anyagi, psychikai és psychikai, vagy anyagi és psychikai dolgok között. Röviden: az érvénynek első faja a physikai vagy psychikai törvényszerűség. Az érvényességek másik faja a tiszta logikumok közötti viszonyt fejezi ki (logikai törvények). A harmadik fajta az az érvényességi viszony, melynek legalább egyik tagja logikum (pl. a természettörvények). 2. Ez volna az érvénynek az a fogalmazása, mely önkényt adódik az «érvény» és «érvényesség» szavaknak közönséges, praephilosophikus használatából. Az előbbiekben nem tettünk mást, minthogy kiemeltük az érvény fogalmának a közönséges használatban rejlő elemeit, ezeket törekedtünk philosophiai értékűekké csiszolni és egységes fogalommá összefoglalni. Ha ezt a mi érvényfogalmunkat most összehasonlítjuk azzal az érvényfogalommal, a mely az újkantianismusban fejlődött ki, azt tapasztaljuk, hogy ez utóbbi lényegesen eltér a mi, hogy úgy mondjuk, vulgáris és realistikus érvényfogalmunktól. A neokantianus «érvény» oly jegyeket foglal magában, melyek az érvénynek fentebbi fogalmát lényegesen megszorítják. Ez a megszorítás pedig onnan származik, hogy a neokantianismusban az érvény fogalma egyesült a kanti a priorival: az érvények itt tiszta apriorikus formák, logikumok; a neokantianismusnak érvényfogalma nem egyéb, mint a psychologiai elemektől megtisztított a priori. Ez az egyesítés úgy történik, hogy az érvénynek csak logikai formáit hagyják meg, — az érvényfogalmat egyoldalúan logiczizálják, — s az így nyert érvényfogalmat azután a kanti a priorival egyértelműnek jelentik ki a neokantiánus iskola hívei. Igaz ugyan, hogy elismernek ezek a philosophusok psychologiai érvényt is; beszélnek arról, hogy a lelki tények között is állanak fenn érvényességi viszonyok, pl. mikor egyik psychikai jelenségnek a másikból való keletkezéséről szólunk, a kettő között oksági viszonyt-
