Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre

Dr. Yárkonyi Hildebrand: Kritikai jegyzetek az ujkantianismus tör-ténetéhez

keletkezik, még pedig vele a legszorosabb logikai kapcsolódásban. Ez a három kérdés a következő: a) az érvény (Geltung), b) az «általános tudat» (Bewusstsein überhaupt) fogalma, c) az ismeret formájának és tartalmának kérdése ; ez utóbbi főként a marburgi iskolának életkérdése. A neokantianismusnak igazi lényegét látjuk megtestesülni ezekben a fogalmakban ; azért nincs alkalmasabb mód ennek az iránynak a kritikai áttekintésére, mintha ezeket a középponti gondolatokat vetjük elemzés alá. És ezek a fogalmak egymással szerves összefüggésben vannak, egymásból logikai szükségességgel fejlődnek. Ha ugyanis az a priorit nem anthropologikus módon fogjuk fel, hanem tiszta logikumok foglalatát látjuk benne, akkor eljutunk a jelenlegi neokantianismus egyik legsarkalatosabb fogalmához, az érvény-hez. Az érvény fogalma főképen a létezéstől való teljes függetlenséget foglalja magában philosophusaink szerint, függetlenséget nemcsak a psychikai ismerésnek időbeli kifejlődésétől, hanem minden metaphysikai létmozzanattól is. Ennek a tételnek elfogadása azonban kemény dió : mert ha a «tiszta» érvényességek különböznek a létezésnek minden empirikus módjától, mondhatjuk-e rájuk, hogy ily érvényességek valóban «léteznek?» Vagy az érvényességek valóban kisiklanak a lét állítmányai alól? Ez lehetetlennek látszik: mert eddig megszoktuk ezt a különbségtételt: minden dolog vagy van, vagy nincs. Hogyan aránylanak ,tehát ezek a tiszta érvényességek a léthez ? Ha vannak : hol vannak? Csak az emberi tudatban jelennek meg, vagy Istenben vannak, mint Berkeley gondolta? Vagy van egy más lehetőség is, az «általános tudat» abstractiója ? A «Bewusstsein überhaupt» fogalmát Kant követői a mester sejtetése alapján, a kanti rendszernek egyik szintén alapvető fogalmából, a «transscendentalis apperceptio»ból kiindulva alkották meg. Meg kell vizsgálni, mit igér és mit ad ez a gondolat. Végül az érvényességeknek határait kell szemügyre venni. Kérdés, hogyan egyeztethetők meg a tiszta érvényességek, az ismeretvilágnak ezen formai elemei, a tapasztalással? Minden rationalismusnak a tapasztalás problémája volt a crux-a, ezen fordult meg mindig a rationalismus sorsa. Minthogy Kant rendszere maga is a rationalismus és empirismus kiegyeztetése, mégis a neokantianismusnak egy tekintélyes árnyalata tiszta rationalismussá tisztította. Újra felmerül tehát a kérdés: hogyan egyeztethető meg a neokantianus rendszer a tapasztalás fogalmával ? Pontosan e kérdésnél a neokantianismus kétféle árnyalatát fogjuk megkülönböztetni : a végletes logicismust (formalismus), mely tel-