Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre

Sörös Pongrácz: Uriás pannonhalmi apát levelei a tatárjárás idejéből

mert János Zsigmond ismételt kísérletet tett, hogy a megkezdett harczot fegyverszünettel legalább békésen befejezhesse,

1 azonban eredménytelenül, mert Ferdinánd oly feltételeket tűzött ki, a melyekbe a maga részéről nem egyezhetett bele. így azután a kölcsönös harcz, vérengzés tovább folyt. A harczok folyamán egyik erős küzdelem Szatmáron folyt le. János Zsigmond a még az év elején megindult harczokhoz a budai basát hivta segítségül, a kinek jöttére az eddig győzelmesen előnyomuló Ferdinánd-párti csapatok Szatmárba húzódtak. A folyóktól védett hely az elővédül szolgáló Németivel alkalmasnak látszott, hogy védelmi állásba helyezkedve a kedvező körülmények fölhasználásával a seregek támadásba menjenek át. A budai basa a temesi bégnek s a ráczoknak csapatait magához vonva intézett támadást Szatmár ellen s vagy 20.000 emberrel vette ostrom alá a várat. Németit fölégette s oly szoros ostrom alá vette a várat, hogy ember, állat szükséget szenvedett élelemben. Szatmár maga is megszenvedte Németi fölgyujtását, mert a szél áthordta a zsarátnokot s jórészt felégett, sőt a Hadadnál szerzett zsákmány egy része is a tűz martaléka lett. A török vérszemet kapott, de a keresztények is gyülekeztek. Székely Antal ekkor Ecseden volt s Ferdinánd király rendeletéből — a mely szerint minden nemes és minden ötödik jobbágy köteles fegyvert fogni — vagy 1000 embert szedett össze. «A gyulaiak is oda érkeztek, írja a harczban részes Forgách Simon, 500 lóval. Megértvén Zay Ferencz, hogy immár gyűltek volna valamennyien Ecsednél öszve, közönséges tanácsból külde hajócskán egy főlegényt ki, kitől irá Székely Antalnak, hogy 300 gyalogot válaszszon és mindenikre egy-egy bőrzsák puskaport kötöztessen és azokat mennél kozelb hozhatja, elhozza és mi is azokat kiütvén elhozzuk. Ennek napot és óráthagya; ezért eljővén az az idő, nagy csendességgel az egész had felüle és által költözék a Szamoson». A magyar seregek, számítva rá, hogy Székely a fölszólításnak megfelelhet, cselkirohanást intéztek a török ellen, de nem nagy eredménynyel, sőt, ha a török a helyzetet kihasználja, akár Szatmárt is elfoglalhatta volna, mert «az adott helyre és órára a gyalogokat ugyan nem hozta vala el Székely Antal». Szerencse volt, hogy a török a támadás folyamán elég súlyos veszteségejcet szenvedett s .az erdélyi részről Báthory István azon volt, hogy a török hasznára 1 Ováry, id. m. 155. 1.