Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre

Sörös Pongrácz: Uriás pannonhalmi apát levelei a tatárjárás idejéből

szabadságára büszke nép egy része nemesi jogainak vesztésével adózó jobbágygyá sülyed.

1 Az Erdélyben támasztott mozgalom Magyarországon is éreztette hatását és újabb harczra vezetett Ferdinánd és János Zsigmond közt Átpártolások is történtek az erdélyiek részéről és már 1562 február végén jelentették a spanyol udvarnak, hogy Balassa Menyhért, megkapván ezen lépéséért egyéb javak mellett az eddig Székelynél volt Szatmárt is,

2 ki azután kárpótlásul más helyet nyert, Németh Ferencz és mások, kik János Zsigmond pártján állottak, Ferdinándhoz pártoltak és a császári hadak segítségével János Zsigmondtól több várat visszahódítottak.

3 Az átpártoltak közt volt egyebek közt Sulyok György is, a kivel Tasnád és Hadad került Ferdinándhoz. János Zsigmond az elpártolások és a további foglalások megakadályozására Báthory István váradi és Némethy Ferencz tokaji kapitányoknak parancsot adott, hogy fegyver erejével lépjenek föl és elsősorban, mivel Erdélylyel közvetlen szomszédságban volt, Hadad ostromával bízta meg őket. Az erdélyi seregeknek kedvezett a szerencse és február végén kezükben volt a vár, a melyet a meglepett Sulyok szabad elvonulás föltételével átadott. Alig hogy az átadás megtörtént, márczius elején Ferdinánd seregei is Hadad alá értek. A vezérek, Zay Ferencz és Balassa Menyhért, abban állapodtak meg, hogy döntő csatára kényszerítik az erdélyieket.

4 Ferdinánd seregében volt Székely Antal is. Harczból-harczba indult, még pedig oly harczba, melynek megnyerésében jelentékeny része lett, sőt önmaga úgy ír róla, hogy igazában az ő érdeme, hogy a viadal szerencsés végre jutott. Pesthy Ferenczhez írt levelében a következőképen mondja el ezt az 1562 márczius 4-én lefolyt hadadi ütközetet: A viadal dolgát akarom Kegyelmednek 1 Forgách, id. m. 237. s köv. 1. Bethlen, id. m. II. 17. s küv. 1., Szilágyi : Erdély tört. I. 346—347. 1., Erdélyi országgyűl. eml. II. 149—150. 1. A székelyek lázadása János Zsigmond ellen 1562. Hadtörtén. Közi. 1889. 146. és 149—159. 1. 2 Ferdinánd király 1562 január 20-án erősítette meg Szatmár, NagyBánya, Tasnád, Munkács élete fogytáig való birtoklásában s Detrekő örökös tulajdonában. Szilágyi, id. m., I. 345. 1. 3 Óváry : A Magy. Tud. Akadémia tört. bizotts. oklevélmásolatai, II. 154. 1. 4 Lukinich ; Az északkeleti várháborúk történetéhez 1561—1565, Hadtörtén. Közi. 1913. 385—387. 1.