Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre

Sörös Pongrácz: Uriás pannonhalmi apát levelei a tatárjárás idejéből

de, maga is megsebesülvén, mégis szükségesnek tartotta, hogy Telekessytől segítséget kérjen. Később szinte megbánta, hogy erre vállalkozott. A várakozás ideje alatt is véres fejjel verte még vissza az ellenséget s Telekessy, a ki az ostromnak tizenhatodik napján megérkezett, ámbár a várból semmiféle jele nem érkezett a csügge­désnek, biztató szót nem hallattak, hogy az ellenség szabadon ereszsze őket, Székely nagy fájdalmára úgy egyezkedett az ostromló erdélyi hadakkal, a melyek pedig a fárasztó harcz miatt már ki voltak merülve és élelmök sem volt, hogy fölhagyva az ostrommal elvonulnak, Szőllőst pedig lerombolják. 1 Ez nagy keserűséget oko­zott Székelynek s el is panaszkodja Tarpáról január 14-én írt levelében Bornemisza erdélyi püspöknek a baját: «A mennyi és minemű szerrel ezt a királyi hadat láttam vala, hiszem vala Istent, hogy, ha megvínak vala az ellenséggel, tehát nekünk adja vala a szerencsét; de nem tudom mi okon, Telekessy uram a több uraim­mal egyetemben egymásf értvén, az ellenséggel megconcordáltanak ugyan hirem nélkül, mert én a szállott házban voltam, csak akkor vöm eszemben Telekessy uramtól, hogy Telekessy uram megizenné 21-dik napján, hogy megszerződött az ellenséggel. Ü maga is másod nap feljőve és kezdé beszélleni szerződésöket, mit tött az ellen­séggel, hogy ők elvégezték volna, hogy elhányják a házat, mely szerzés én nekem akkor is ellenem vala, kit Telekessy uramnak szemébe mondtam ; de miért hogy énnekem a házat ő adta vala kezemben, nem akarám, hogy senki azt mondja, hogy magamnak usurpáltam ; senkitül nem akarok függeni ; én ismét Telekessy uram kezébe adám. Rövideden, a mint az ellenséggel elvégezte volt, azon­képen el is hányatta... Immár itt e föld, kit én királynak holdol­tattam vala, elszakada ő felségétül. De, ha én neköm királytól valami értelmöm és parancsolatom volt volna Szőlősujvár felől, sem Telekessy uramnak szavának, sem egyébnek ebben nem enged«­tem volna; de, miért hogy ő felsége után hadnagyom és ö kegyelme adta volt kezemben, egyebet nem mivelhettem benne, hanem esmét kezébe kellett adnom. Végre azután tegnapi napon — 1558 január 13-án — mind a két had elválának egymástól békével; azok túl­menének a Tiszán, mi innét.. .» 2 Lehet, hogy Telekessy azért nem intézett az erdélyi sereg ellen támadást, mert hiába nem akarta ontani a magyar vért, Szőllőst pedig azért rontotta le, mert az ostrom alatt meggyengült 1 V. ü. Istváníív, 237—288. 1. 2 Székely levele, id. h. 276—278. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom