Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre
Sörös Pongrácz: Uriás pannonhalmi apát levelei a tatárjárás idejéből
arra iparkodott bírni, hogy az uralomról lemondva, a maga és fia nevében Ferdinánd király kezébe bocsássa Erdélyt, valóságos háborút idézett elő György barát és a királyné rokona, Petrovich közt. György barát csapatait váradi kapitánya, Varkocs Tamás vezette s ennek zászlaja alatt küzdött Székely Antal is. A harczok Hajdumegyétől Temesig dúltak. A küzdelmekből, melyek közt huszárjaival együtt a «pogány ráczok inát alkalmatosan megütötte» 1 Székelyre főleg a Nádudvarnál vívott csata lett emlékezetessé. Nagyon erős támadást kellett itt leküzdenie és még sok év multával is visszaemlékezett erre a harczra, a hol a lábát úgy megvágták, hogy, noha meggyógyult, mégis merő maradt tőle a lába. 2 Ha súlyosabbnak látszó sebe nem gyógyult túlságosan soká, akkor bizonyára része volt azokban a táborozásokban, a melyeket Varkocs serege végzett s midőn Fráter György Lippa ostroma végett «Jó Varkucs Tamásnak es hamar elizene : Azon kérem mint uramat, fiamat, "Siessenek, szabadítsuk Lippa várát : lm én elindítom az királynak hadát, Kinyérmezejéről Erdélországnak hadát», a seregben Székely Antal is megindult a harczra, a mely Lippa elfoglalásával végződött. A bécsi udvarban rég arról gyanúsították György barátot, hogy a törökhöz húz s midőn Lippából szabad elvonulást engedett a török védő seregnek, a gyanakvók azt hitték, hogy immár bizonyossággal állanak szemben. Ez a gondolkozás Fráter György halálát okozta. Urának halála után Székely Antal egy ideig még Erdélyben maradt s Izabella özvegy királyné seregében szolgált. Valami érzésbeli kapocs azonban épen nem fűzte Erdélyhez. Midőn a Ferdinándpárti Bornemisza Pál, az erdélyi püspök, 1556 június 11-én kénytelen volt elhagyni elvilágiasított püspökségét 3 s kísérőül csapatot kapott, azon 500 ember közt, a ki ezt alkotta, ott volt Székely Antal is. 4 Kétszáz lovas tartozott ő alája és a püspöknek nem valami nagy fáradságába került rábeszélni, hogy embereivel együtt mondjon búcsút Izabella fia országának. 1 Takáts Sándor : A vérboszú, Az Újság, 1915. 182. sz. 2 Istvánffy, id. m. 182. 1. és alább következő leveie a hadadi csatáról ; v. ö. Szilágyi: Erdélyország tört. I. 301. 1. 3 Szilágyi, id. m. J. 333. 1. 4 U. ott, 346. 1.
