Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre

Sörös Pongrácz: Uriás pannonhalmi apát levelei a tatárjárás idejéből

az út. Ők most, a mekkora erővel csak lehet s kellő fegyverzettel, a székes-fehérvári, esztergomi, veszprémi, tihanyi (de Tyhon),

1 győri, pannonhalmi (de Monte Sacro Pannonié), mosonyi, soproni, újvári, zalavári (de Zala),

2 lékai és más a Duna mellett fekvő várakba, megerősített helyekre, továbbá Pozsonyba, Nyitrára, Komáromba, Fülekre, Ó-Budára

3 vonulnak s azután Isten kegyelmén kívül a pápától s az egyháztól várnak mentséget, erősen bizakodva, hogy ha, könyörülettel irántuk, gyors segítséget küldenek, ellene tudnak állni az ellenségnek, noha ennek cselvetései, melyek még katonai erejöknél is veszedelmesebbek, sok küzdelmet okoznak nekik.

4 A mellett, hogy a pápának írtak, a római kúriában tartózkodó egyházi és világi előkelőségekhez is kérelmet intéztek, legyenek rajta, hogy a pápa a kért segítséget megadja, Salamon prépost számára pedig szabad utat biztosító menetlevelet állíttasson ki.

5 Ugyanezen időben Uriás, Pannonhalma apátja, szintén SzékesFehérvárott volt. A nem nagy távolság, melyet váltott lovakkal hamarosan, máról-holnapra befuthatott, lehetővé tette neki, hogy az ott folyó tanácskozásokban résztvegyen. Salamon prépost követségét azután fölhasználta rá, hogy két, keltezetlenül ránk maradt, de bizonyára ugyancsak 1242 február 2-án kelt levéllel a pápa, illetve a kardinálisok támogatását kérje. Az első levél, a maga és az összes magyarországi benczések nevében, Uriásnak fehér viaszba nyomott, ülő alakot feltüntető pecsétjével megerősítve,

6 a pápának szólt. 0 és az összes magyar benczések, mondja levelében, mint Isten után különös menedékükhöz, a pápához fordulnak és sürgős segítségért esedeznek. Az érsekekből, püspökökből, apátokból, szerzetesekből, prédikátor testvérekből temérdek lett Krisztus neve gyalázatára gyilok áldozata. Tudatván 1 Tihanynak ez a szerepe eddig teljesen ismeretlen volt, sőt úgy tudtuk, hogy csak később erősítették meg. A pannonh. Sz.-Benedek-R. tört., X. 137. 1. 2 A zalavári apátság történetében, A pannonh. Sz.-Benedek-R. tört. VII. k., még csak említve sincs a mongol-tatár támadás, pusztítás. 3 A levél de Novocastro Albe helyet említ. Schneider, id. h. 666. 1. 4. jegyz. Nógráddal véli azonosnak. A név külső alakja azonban inkább a Novum Castrum Albe Ecciesie-t juttatja eszünkbe s az ó-budai hegy aljában levő Fehéregyházat vagy általánosabban Ó-Budát jelentheti. * Schneider értekezése, id. h., 669—670. 1. & ü. ott, 662—663. 1. 8 Az a pecsét lesz, mely, bár töredékesen, Uriás eddig utolsónak tartott 1241-i levelén van. A pannonh. Sz.-Bfenedek-B. tört., I. 131. 1.