Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre

Sörös Pongrácz: Uriás pannonhalmi apát levelei a tatárjárás idejéből

Uriás pannonhalmi apát levelei a tatárjárás idejéből. A történelmi nyomozásokban a szerencse kedvezése néha meglepetés számba menő értékes leletekkel jutalmazza a kutatót. Ily módon jutott egy német búvárkodó

1 egy teljes szövegében megmaradt és három kivonatos oklevélhez,

2 melyek bennünket annál jobban érdekelnek, mivel két kivonat Pannonhalma egyik legkimagaslóbb alakjához, Uriás apáthoz fűződik. Ezen kapcsolat miatt, rendtörténelmünk némi kiegészítéseként, jónak látjuk kissé részletesebben foglalkozni velők. 1241 ápril 11-én a mongol-tatár hadakkal szemben a IV. Béla király vezérlete alatt küzdő magyar sereg csatát vesztett. Menekült, ki merre tudott. Hamarosan a Dunán túl eső területen jártak a menekülők és Győr vidékén már erdélyi népeket is lehetett látni, kik a vad ellenség fegyvere, dühe elől erre kerestek védelmet, pihenést. A Duna vonala, a megerősített helyek, úgy remélték, távol fogja tőlök tartani az ellenséget. Béla király tartott tőle, hogy a Duna eshetőleg mégsem lesz elég akadály s azért még az év nyara előtt Székes-Fehérvárból elvitette Szent István testét, az itt levő egyházak és mások kincseit, köztük Pannonhalmának 800 márka finom ezüstjét, hogy legyen miből táplálnia az ország nemeseit, a kiket az éhség fenyegetett.

3 Az aggódás mellett a reménység is megvolt benne, hátha védelmet nyújt a Duna. Hogy ennek vonalát megóvhassa, 1242 január 19-én a római szentszékhez fordult, kérvén, hirdessen 1 Schneider Fedor : Ein Schreiben der Ungarn an die Kurie aus der letzten Zeit der Tatareneinfalles (2. Februar 1242), Mitteilungen des Instituts für österreichische Geschichtsforschung, 1915. 660—670. 1. 2 A levelek a sienai dominikánus kolostor levéltárában voltak s tartalmilag a levéltár XVIII. századi inventariuma őrizte meg őket: a teljes szövegű levél sem maradt meg eredetiben, hanem csak 1702-i másolatban a sienai városi levéltárban. 3 A pannonh. Sz.-Benedek-R. tört., I. 130—132. 1.