Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre

Dr. Schermann Egyed: A Szent-Benedek-Rendnek úgynevezett «nullius»-apátságai. (Folytatás.)

Tolomei Bernát tekintélyes jogtudós volt szülővárosában és egyik előadása alatt elvesztette szemevilágát. Miután Szűz Mária segítségül hívására ismét visszanyerte, lemondott a világról. 1313-ban Patrizio Patrizi és Ambrogio Piccolomini sienai városi tanácsosokkal a Sienatól 18 mérföldnyi távolságban Ghiusuri városka közelében levő Möns Acconiaere, mely saját birtoka volt, vonult vissza, melyet az ott termő olajfák miatt Möns Oliveti-nek is neveztek (később a firenzei azonos nevű kolostortól való megkülönböztetés végett Monte Oliveto Maggiore-nek nevezték). Ott a remeték, kikhez nemsokára egyéb rokonérzelmű férfiak is csatlakoztak, nagyon jámbor és szigorú életet éltek. De mivel ellenségeik is akadtak, kik 1319-ben XXII. János pápánál meggyanúsították igazhitüségüket, a pápa vizsgálat alá vetette őket, majd pedig az ő parancsára Guido arezzói püspöktől Regulát kértek; ő pedig Sz. Benedek Reguláját adta nekik, melyet azóta az időviszonyoknak megfelelően folyton módosított statútumokkal kiegészítettek. Ugyanakkor Szűz Mária iránt való tiszteletből fehér öltönyt adott nekik a püspök. így keletkezett az olivetanus congregatio anyakolostora Szűz Mária oltalma alatt. A szabályok szigorúsága daczára a fiatal congregatio, melyet Guido püspök 1319. márcz. 28-án, majd pedig XXII. János pápa 1324. máj. 17-én jóváhagyott, már az első generális apátok alatt: Patrizio Patrizi (1319—20.), Ambrogio Piccolomini (1320 21.), Simone de Tura (1321—22.) és Tolomei alatt (1322-48.) nagy virágzásra jutott és még a XIV. században száznál több kolostort, magában Olaszországban 83-at számlált 6 tartományban. Magát Monte Cassinót is 1370-ben olivetanusok reformálták. Zsigmond király idejében Magyarországban is két kolostoruk volt, de a nagy távolság miatt csakhamar lemondtak róluk. Monte Olivetoban templomépítésre 1342. febr. 18-án kaptak engedélyt. Tolomei sok társával együtt 1348. aug. 20-án a pestis idején a felebaráti szeretetnek áldozatává lett és XII. Incze pápa boldoggá avatta. Az anyakolostort a szerzetesek várszerűen építették föl és erősítették, melyet Signoreili és Sodorna Sz. Benedek életéből vett gyönyörű freskókkal díszítettek. Még a XVIII. században is 80 kolostort számlált a congregatio, melyek közt a legjelentékenyebbek a firenzei San Miniato, továbbá egy nápolyi és egy milanói voltak. De az újabb idők egyházellenes szelleme a légtöbb kolostort elsöpörte. Magát az anyakolostort is az olasz kormány 1866-ban nemzeti tulajdonná tette,