Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre

Dr. Schermann Egyed: A Szent-Benedek-Rendnek úgynevezett «nullius»-apátságai. (Folytatás.)

- királya udvarába hívta Vilmost, a ki ott igen áldásos reformáló tevékenységet fejtett ki. A király annyira tisztelte őt, hogy Palermoban a királyi palota közelében levő kolostort adta neki bőséges javakkal és kiváltságokkal. Több apáczazárdát is létesített a király és Vilmos vezetésére bízta. Miután Vilmos így egész kis congregatiót létesített, 1142-ben jún. 25-én Guglietoban halt meg és azapáczatemplom baloldali kápolnájának márványoltára alatt temették el. Első utóda bold. Albert volt, a ki az apáti nevet nem akarta viselni, de társai nem akartak mást választani. Az ő utódja bold. Robert volt (1149-től), a ki a régi szigorból valamit engedett és mivel az alapító semmiféle írásbeli szabályzatot nem -hagyott hátra, Sz. Benedek reguláját vezette be III. Sándor pápa engedélyével, a ki az apátságot oltalmába fogadta. Róbertnek utódja, I. János, újraépítette a templomot, melyet III. Lucius 15 püspök és 5 apát jelenlétében 1182-ben fölszentelt. Ugyanekkor több kiváltságot engedélyezett nekik, melyeket III. Czelesztin 1197. nov. 4-én megerősített. Különösen II. János, a nvolczadik apát, nagyon kiterjesztette a congregatiót sok kolostor alapításával. Az apáczakolostoroknak száma egyidőben állítólag 50 volt; legjelentékenyebbek voltak a guglietói, palermói, messinai és venosai. A XVIII. század elején azonban már csak kettő vagy három létezett függetlenül a férfikolostoroktól. A XIV. század közepétől kezdve a generalis apát választásánál való viszályok, melyeket a fegyelem lazulása idézett elő, 1440. óta pedig a kommenda-rendszer (így 1454—65. Scarampa Lajos bíboros, 1471—85. aragoniai János bíboros, I. Ferdinánd királynak fia, majd 1485-től Carafa Olivier bíboros voltak a kommendatorok, kikkel már Cavánál találkoztunk. Ez utóbbi a kolostornak nagy kincsét elvette és a nápolyi sz. Januarius templomának adta. Az utolsó kommendator aragoniai Lajos biboros volt) gátolták a congregatio további fejlődését, melyet X. Leo az utolsó kommendator kívánságára 1515-ben a nápolyi Annuntiata-ispotálylyal egyesített és az ispotály vezetőjét a congregatio felügyelőjévé és rendes bírájává tette, úgyhogy ez a felügyelő még elöljárókat is rendelhetett, a kik csak a vikárius nevet viselték és csekély hatalommal voltak felruházva. V. Pius 1567-ben részben (a Magna concordia kezdetű bulla szabályozta a bevételek eloszlását az ispotály és a congregatio közt), V. Sixtus pedig 1588. aug. 27-én teljesen megszüntette az ispotálvlyal való egyesítést,

1 1 Bullarium Roman. IX. pag. 32.