Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Schermann Egyed: A szerzetes rendek exemtiójának kialakulása és a Szent Benedek-Rendnek ú. n. «nullius»-apátságai

A SZERZETES RENDEK EXEMTIO JA N A K KIALAKULÁSA 71 káltól 1114-ben összes kolostoraikra nézve megkapták az exemtiót Itt tehát már igazi rendi exemtióval van dolgunk. Későbben azonban, midőn ők is föl nem ajánlott meglévő kolostorokat szereztek, az addig egységes jogi helyzet megszűnt. A vallombrosaiak már II. Orbán alatt (1090.) megkapták az exemtiót, melyet II. Paskál kifejezetten a congregatió összes kolostoraira kiterjesztett, de a kiváltságok összegében a XII. század végéig nem történt fejlődés. A karthausiak III. Sándortól kapták meg az egész rendre kiterjedő exemtiót. Mindezek az ágak, a clugnyek, camaldoliak, vallombrosaiak és a karthausiak az egyházi reform terén szerzett érdemeik jutalmául kapták a pápáktól az exemtiót. A czisztercziták, bár kezdetben alárendelték magukat a megyés püspököknek, mégis erőteljes szervezetük és egyházpolitikai jelentőségük folytán gyorsan és könnyen jutottak exemtióhoz. A charta caritatisnak II. Calixttól 1119-ben való jóváhagyása már hallgatag megadása volt az exemtiónak, mert ez oly rendelkezéseket tartalmazott, melyek szükségképen maguk után vonták a püspököktől való teljes függetlenítést. Nagyon jelentős volt még a III. Jenő (1145—53.) pápa alatt történt megtoldás, hogy csak akkor alapítanak valahol apátságot, ha a megyés püspök beleegyezik abba hogy egységes statútumaikat követhessék, melyek az Ordinarius kezét megkötötték; továbbá azon rendi tilalmuk, hogy városokban nem szabad kolostorokat alapítani, mert ezzel is elejét vették a megyés püspökkel való súrlódásnak. Végre exemtiós törekvésüket nagyon megkönnyítették a II. Incze és III. Sándor alatt támadt egyházszakadások, mert a törvényes pápák hűséges támogatásukért nem feledkeztek meg a jutalomról, hanem tovább fejlesztették exemtiójukat. Igazi kifejezett exemtiót 1184. nov. 17-én III. Luciustól kaptak és ezen épült föl további teljesebb exemtiójuk. Ők tehát szintén teljes rendi exemtiót szereztek. A lovagrendeknél is, úgy mint a cziszterczitáknál, az egyházmegyei köteléktől való belső elválás előzte meg az exemtiónak külső pápai megadását. A lovagok ugyanis nem annyira mint függő szerzetesek álltak a püspökökkel szemben, hanem inkább mint egykori földesuraknak és templomtulajdonosoknak czéltudatos társasága. A cziszterczitákkal megegyeztek szervezetüknek egyetemességre törekvő,, de e mellett erősen központosított jellegében, ők azonban még a kezdetben a püspök alatt álló, de csakhamar füg-