Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Schermann Egyed: A szerzetes rendek exemtiójának kialakulása és a Szent Benedek-Rendnek ú. n. «nullius»-apátságai

62 A SZERZETES KENDEK EXEMTIO J ÁNAK KIALAKULÁSA kolostoroknak támogatását és védelmét, bár igazi exemtiót ő még nem adott, hanem csak a visszaéléseknek akarta elejét venni, mint több leveléből kitűnik.

1 A királyság gyengeségének idején, a IX. században világiak és püspökök pápai oltalom által igyekeztek alapítványaikat biztosítani. Eleinte csak a személyeknek és birtokaiknak oltalmát czélozta az intézmény. Még II. Paskál idején is (1099 — 1118.) a legtöbb kolostor megelégedett birtokainak megerősítésével (az egyes birtokok felsorolása egyúttal bizonyító okmánynyá lett). Az oltalmazó és oltalmazott iparkodtak az oltalom biztosítását meg is valósítani. E végett a pápák intelmeket intéztek a kolostorok számos szorongatóihoz, vagy a püspökök, védnökök, az ország nagyjai jóindulatába ajánlották az illető kolostorokat. A pápai oltalmazó személye folytán az oltalomlevél szükségképen ennek egyházjogi kibővítésére vezetett. így a XII. században akadnak kiváltságok egyszerű, ősies jelleggel, de egyúttal olyanok is, melyek tetemesen bővített, számos jogot magában foglaló tartalommal birnak. A század további folyamán azután az egyszerű oltalmi levél nagyon tartalmas kiváltsággá alakult át; a birtok oltalma háttérbe szorult a kiváltságok összegével szemben. így azután a XII. század folyamán teljesen kialakult az exemtio kiváltsága. Az exemtio általános kifejlődése a XII. században.

2 Történelmileg bebizonyított tény, hogy a XI. század második felében a pápai oltalomba vett kolostorok kétfélék voltak: felajánlottak és fel nem ajánlottak. Ez a különbség alapvető jelentőségű volt az exemtióra nézve. A XII. században a kolostoroknak jórésze pápai tulajdon volt, de még sem a többség. A szentszéknek való átadásuk, felajánlásuk (commendatio) többnyire a XII. század előtt történt. Az átadás jogi tényének formulázása az átadónak okmányában és a pápának válaszokmányában nyert kifejezést. Ez utóbbi tartalmazta a helyet, az átadásnak tulaj donképi tárgyát, valamint birtokait és a pápa részéről való elfogadást. Az ilyen okmányokból megismerhető, hogy 1 Lásd ezt részletesebben Hüíner, Das Reclitsinstitut der klösterl. Exemption in der abendlándischen Kirche. Arckiv für Kath. Kirchenrecht LXXIX. (86.) 1906. 629 kk. 11. 2 Schreiber, Kűrié und Kloster im 12. Jahrliundert. I. 9—63 11.