Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Schermann Egyed: A szerzetes rendek exemtiójának kialakulása és a Szent Benedek-Rendnek ú. n. «nullius»-apátságai

62 A SZERZETES KENDEK EXEMTIO J ÁNAK KIALAKULÁSA Egyes jobb érzelmű püspökök önként kisebb-nagyobb fokú kiváltságokban és szabadalmakban részesítették a kolostorokat, főleg saját alapítványaikat. Pl. biztosították számukra a szabad apátválasztást, az önálló vagyonkezelést, az adómentességet, a belső kormányzásban való függetlenséget. Ezek a kedvezmények nem voltak igazi exemtiók, hanem csak oltalmi és mentelmi kiváltságok, melyek a püspöki hatalmat csak a kellő határok közé akarták szorítani és a visszaéléseknek elejét venni, annyival is inkább, mivel a VII. század vége felé a merovingiak birodalmában gyakran világias érzelmű nemesek jutottak a püspöki székekbe, kik nagyon is visszaéltek hatalmukkal s a kolostorokat kegyetlenül sanyargatták, főleg pedig a szabad apátválasztást és az anyagi függetlenséget támadták meg. Az oltalom intézménye. Az említett veszedelmekkel szemben a kolostorok nemcsak a jobb érzelmű püspököknél és a zsinatoknál kerestek oltalmat, hanem, mivel a püspökök védelmi, oltalmi levelei gyakran hatástalanoknak bizonyultak, a királyoknál is. Itt megjegyzendő^ hogy a franko-germán birodalomban már Martell Károly idejében kifejlődött az úgynevezett Eigenkirchen, magánegyházak vagy tulajdonbeli egyházak rendszere. Az egyházi közjog a világiaknak és egyháziaknak csak bemutatási jogot adott templomalapításért, de tulajdonjogot nem adott a templomra. Ezzel szemben a frankoknál az a felfogás uralkodott, hogy a földesúr a területén épített templomnak korlátlan ura, elidegenítheti, örökül adhatja, lerombolhatja és hogy nevezetesen a templomnál alkalmazott pappal is korlátlanul rendelkezhetik és tetszés szerint elbocsáthatja, szóval tulajdonául tekintette a földbirtokkal együtt a rajta épített templomot is. Ez a felfogás azután utat tört magának az egyházi törvényhozásba is és néhány századon át uralkodott, míg csak a XI. században kezdődő investitura-harcz meg nem törte. Mint a világi papokra bizott templomok, úgy a kolostorok is ezen tulajdonbeli rendszer hatáskörébe kerültek és így majd egyházi, majd világi tulajdonosok kolostoraival találkozunk. A tőle alapított kolostorra vonatkozólag a földbirtokos-tulajdonos vagyonbeli rendelkezési jogot kívánt, mivel ez a vagyon a szerzetes testületnek való felajánlás által a franko-germán jog szerint nem szűnt meg az eddigi birtokos magántulajdonának lenni. Ebből azután a lelki ügyekben való intézkedés jogát is levezették a földesurak, pl. a jogot, hogy a kolostori elöljárót ők válaszszák meg. Ez a magán-