Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Schermann Egyed: A szerzetes rendek exemtiójának kialakulása és a Szent Benedek-Rendnek ú. n. «nullius»-apátságai

58 A SZERZETES KENDEK EXEMTIO J ÁNAK KIALAKULÁSA az illető kolostorok a primásnak voltak alárendelve, Olaszországban pedig a VII. században, mert az északolaszországi Bobbi

o már 628-ban I. Honorius pápától teljes exemtiót kapott.

1 A nyolczadik század elején Meldunesbnrg Angliában (701.), közepén pedig két igen tekintélyes kolostor kapott exemtiót, t. i. 748-ban Montecassino, bár ezt többen kétségbe vonják és 751-ben a németországi Fulda,. mindkettő Zachariás pápától; majd 757-ben St. Denis Francziaországban kapta meg az exemtiót. Lassanként más jelentősebb kolostorok is megkapták ezt a kiváltságot, majd a X. és XI. században egyre több, a XII. században pedig már egész rendek mint ilyenek és ez szabálylyá lett akkor, úgyhogy manap nincs igazi szerzetesrend az egyházban, melynek kisebb-nagyobb exemtiója nem volna. De hosszú és küzdelmes volt az út az exemtio kivívásához és tisztázásához, sok viszontagságon és változaton ment át az ügy III. Sándor pápáig (1159—1181.), a kinek legnagyobb érdemei vannak a fogalmak tisztázásában és az exemtio gyakorlati érvényesítésében. A kolostoroknak általános jogi helyzete a XI. századig. A VI. századig sem keleten, sem nyugaton semmi nyoma sincs az exemtiónak, hanem minden kolostor teljesen a megyés püspök felügyelete és joghatósága alatt állott egészen úgy, mint a többi hívek. De mivel mégis véleményeltérések és összekülönbözések történtek a püspökök és apátok közt, azért a 4. egyetemes, vagyis a chalcedoni zsinat 451-ben 4. kánonjában egyházi törvénynyé tette, hogy új kolostor csakis a megyés püspök engedelmével alapítható, csakis ő adhat a szerzeteseknek szabadságot és egyáltalán neki kell gondosan felügyelnie a kolostorokra. Hosszú időn keresztül ez a kánon maradt a jogi szabály az egész egyházban és más zsinatok csak jobban részletezték a püspök jogait és a kolostoroknak tőle való függését. így pl. a 3. arlesi zsinat (454.) kimondta, hogy minden klerikust csak a püspök ordináljon és idegen klerikusnak a kolostorba való felvétele az ő beleegyezésétől függjön; az 1. orleansi zsinat szerint (511.) a püspök 1 Ugyancsak a VII. században a keleti egyházban is nyomaira akadunk az exemtiónak, mert a konstantinápolyi patriarchatusban több kolostor közvetlenül a patriarcha alá volt rendelve. Wernz, Jus Decretalium Tom. 111. Pars altéra pag. 408.