Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Sörös Pongrácz: Statileo János életéhez

52 STATILEO .JÁNOS ÉLETÉHEZ szok kiküldöttjei, Bornemisza Boldizsár, a királyné kapitányja és több várnagy.

1 Néhány napi tanácskozás után június 8-ára megtörtént a békés kiegyezés: a királyfinak hódolni fognak, Maylád számolni fog az ország jövedelmeiről, a békét fönntartja, a királyné híveit nem háborgatja.

2 Kétségtelen, hogy Maylád, a ki Ferdinánd adományai, a maga érdekei miatt csak kényszerítve tűrte az egyességet, hamarosan ismét a régi politikáját követte volna, ha a szultánnak 1541-i háborújával kapcsolatban, a melyet ez a franczia királynak már az előző év telén megigért, a moldvai és havasalföldi vajdák Erdélyre, Maylád ellen nem támadnak, levén a szultán akarata, hogy «az erdélyiek János király fiát uralják és Mayládot hátrahagyják.))

3 A támadás hírére Maylád Statileóval s a királyné pártjával egyetértve, általános fölkelést rendelt el.

4 Az erdélyi hadak azonban nem ültek föl s a támadó sereg ellenállás nélkül nyomult Erdélybe. Maylád erre Statileóval július 8-ára Küküllővárba, vagy a hol Statileo lesz, új gyűlésre hívta össze a rendeket. A gyűlést Küküllővárott megtartották,

5 de hát Maylád Fogaras alatt kevéssel utóbb a török foglya lett. Maylád fogsága után a rendek jó része hűségesküt tett János Zsigmondnak s az augusztus 5-én Statileótól s az uraktól Tordára összehívott,

6 de utóbb Ekemezőn megtartott országgyűlés újabb biztosítékait adta a János Zsigmond iránt való hűségnek. Hamarosan Buda elveszése hozta rettegésbe a lelkeket. A török barátsága, a melyben oly soká hittek, az ország fővárosának elvételével megbízhatatlannak bizonyult. Fráter György is nehezen élte magát bele az új helyzetbe és, míg a töröktől a királyfinak hagyott területen iparkodott rendet, nyugalmat teremteni, a Ferdinánddal való megegyezésre gondolt. Lassanként annyira vitte, hogy Erdélyben kedvezőbben alakultak a viszonyok s Izabella királyné, a ki Buda török kézre jutása után Lippán vonta meg magát, bár még csak ideiglenes tartózkodásra, Erdélybe költözhetett, Ferdinánd pe1 ü. ott, 25. és 68. 1. 2 Sörös: Veranesics Antal élete, 14. 1. Ferdinánd igen zokon vette Statileo magatartását s a pápától azt kívánta, hogy egyházi büntetéssel sújtsa, de a pápa nem teljesítette a kívánságot. Fraknói: Magyarország és a római szent-szék, III. 62. 1. 3 Szilágyi: Erdélyi országgyül. eml., I. 2íi. 1. 4 U. ott, 27. 1. 5 U. ott, 28., 72. 1. c U. ott, 30. 1.