Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Sörös Pongrácz: Statileo János életéhez

45 STATILEO .JÁNOS ÉLETÉHEZ Ferdinánd királylyal még beszélnie kellett a váradi béke kihirdetésének elhalasztásáról, a mi pedig nehéz föladat volt, mivel abban a meggyőződésben élt, hogy a béke titkolását tisztán Jánosnak rosszlelkű makacssága okozza s nem akarta méltányolni ennek fölfogását, hogy, míg a keresztény hatalmak kellően föl nem készültek, míg Ferdinánd elég nagy haderőt nem küldött neki, a szultánnal nyíltan szakítania nem lehet. Statileo október 22-én Bécsben volt,

1 pár nap múlva

2 Rorarióval együtt, ki útközben szintén tapasztalatokat szerzett Statileo rossz nyelvéről és, bár aligha saját tapasztalásából, sok rosszat tudott a püspökről mesélni,

3 megjelent az udvarnál és hosszasan tárgyalt Ferdinánddal. Ez most igen kegyesnek, engesztelékenynek mutatta magát Statileóval szemben s ezen szavakkal búcsúzott tőle: Recedant vetera, nova sint omnia! Október 25-én este még egy kihallgatáson fogadta Ferdinánd és ismét hosszadalmasan, bizalmasan tárgyalt vele.

4 A Ferdinándtól történt fogadásakor elmondta neki. hogy III. Pál pápa ígéretet követelt tőle, hogy János király halála után Ferdinánd érdekeit fogja támogatni, sőt, így mondta el utóbb Ferdinánd, esküvel is kötelezte magát, hogy szavát meg fogja tartani. Ferdinánd örömmel hallotta a hírt és a pápához intézett köszönő levelet adott át Statileónak. Ez különben magának Ferdinándnak is kijelentette, hogy mindent megtesz a béke érdekében.

5 Ezen bécsi tartózkodása alkalmával a pápai követségen is járt Statileo és részletes fölvilágosítást adott Moronénak a fogadtatásról, a melyben Ferdinándnál részesült s a vele folytatott beszélgetésről. Statileo bizonyára azzal a reménységgel fejezte be a Ferdinánd udvaránál való tartózkodását, hogy a királyt sikerült megengesztelnie. Pedig Ferdinánd azért csak maradt a régi. Morone hamarosan . azt írta Rómába, hogy a kibékülés csak látszólagos emerat donmm Venetiis et quatuordecim milia ducatorum in baneo illic reliquerat, designaveritque habitare Venetiis, ubi, sub nomina faciendi facta regis sui illic et Romae, posset proventus ex episcopatu recipere. Nuntiaturberichteaus Deutschland, 1/4. 358. I. 1 Veress, id. m., 61. 1. 2 III. Pál és Farnese Sándor levelezése, 81. 1. 3 Egyháztörtén, eml., III. 411. 1. 4 Soa Maestá mostro essere assai ben raconciliata col prefato Transylvaniense e disse (Statileo), che gli havea detto: recedant vetera, nova sint omnia. U. ott, 81. 1. 5 Nuntiáturberichte aus Deutschland, 1/5. 10—11. 1.