Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre
Bódiss Jusztin: Visszapillantás
VISSZAPILLANTÁS 88 8 teraények bírálatával, a mely immár Wolf Frigyes Ágost óta folyik szakadatlanul egész napjainkig — sajnos, még ma is csak azzal az eredménynyel, a melyben a Wolf theóriáját részesíti ma minden epigon: non liquet és oleum et operám perdidimus. 1 Sőt a mai kutatók közt is*'azt mondhatja egyik a másiknak, a mit Mülder mondott, mikor a Bursian-féle Jahresbericht über die Fortschritte der klass. Altertumswissenschaft 1912. évfolyamában (157—160. Band, 4—6. Heft) jóformán az egész homérosi irodalmon szemlét tartott: hogy az ő sajátlagos álláspontjáról egyetlen ellenfelének sincs igaza, s még a Schliemann—Dörpfeld-féle ásatások bizonyító erejéről is csak lenéző mosolylyal nyilatkozik, pedig ezeket már megszoktuk reális commentariusoknak tekinteni a homérosi költemények mellé. Akkora kicsinyléssel, oly szánakozással még nem tértek napirendre a legfényesebb elmék művei fölött, mint Mülder tette a nevezett összegező szemlében. S miért? Mert — úgymond — foltozó történetirónak, nem költőnek tekintették Homérost s műveit nem a költői alkotás szempontjából, hanem a logika szabályai és saját- önkényes követelményeik szerint bonczolgatták, valósággal kínpadra feszítve. így megnyughatik bárki, ha ezen a téren nem tévedt a homérosi költemények eredetét feszegető vélemények útvesztőjébe, hanem csupán a poétikákban dívó elemzéssel elégedett meg s ez alapon inkább a költeményeik szellemébe hatolt bele mélyen. Ennek az iránynak volt képviselője három évtizeden át folytatott irodalmi működésével Rothe is folytonos lenézés és mellőzés közepett s csak halálához közel (1914.) érte meg álláspontjának diadalát. (L. Drerup nekrologosát róla a Bursian—Körte-féle Jahresbericht 1915. évf. 170—173. köt. 1. füzet végén, 26. s köv. 11.) A szentírási kritika is össze-vissza bonczolta az apostoli kor iratait, de ép úgy, mint a homérosi kritikában, itt sem volt két ember, a kik megegyeztek volna egymással a feldarabolt tagoknak (disiecta membra) mineműsége, kora, helye stb. felől. Sz. János evangéliumát is agyonbonczolták, 2 s lám, mégis így kiáltott fel Wellhausen az egésznek egy végben való olvastára: «Trotz seiner ver1 V. ö. Gsengeri beszámolóját (Bethe új művének bemutatása mellett) a homérosi kérclés múltjáról és jelenéről a Budapesti Szemle 1916. májusi füzetében, 74—90 11. 2 Sőt legutóbb olvastam -egy munkának az ismertetését, a mely az Úr imádságában, a Mi Atyánk-ban is rétegeket fedez föl; holott már a homérosi imádságok is ugyanazt a két természetes részt foglalják magában, a melyeket a Mi Atyánk, t. i. az előterjesztő dicséretet s a folyományos kérelmet stb.
