Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Bódiss Jusztin: Visszapillantás

:182 VISSZAPILLANTÁS factum fuerat, tacere non potuerunt; nam et iilum resurrexisse testati sunt se vidisse et se a Judaeis peeuniam aceepisse. Haec ideo ingessi, ne quis aliter mentiatnr, et existimes credendum medaeiis Judaeorum. Egyszeri elolvasás után is mindjárt láthatjuk, hogy a két Pilátus-féle levél nem egyéb, mint cento a szentírás kifejezéseiből, vagyis mozaikszerűen megszerkesztett életadatok gyűjteménye, más szóval Jézus melletti apologia s magának Pilátusnak keresztényies mentegetődzése: gyöngeségének és megbánásának föltárása, megvallása. Ily mentegetődzést Pilátus ama két vérszopó császár elé nem terjeszthetett! Mert, ha ugyan adott be maga mellett önigazolást, azt csak szilárdság és nagyúri nembánomság vagy lenézés hangján fogalmazhatta. Senecának állítólagos levelezését Sz. Pállal (évk. 277. s köv. 11.) nagy terjedelme miatt nem közölhetjük, de utaljuk az érdeklődőket középponti (v. nagy) könyvtárunknak Senecából való régibb kiadásaira, a melyekből megláthatni, mily megtévesztő hatásuk lehetett, íoleg a hiszékenyebb korokban, az ily falsificatumoknak s mennyire befolyásolhatták az embereket Senecának egyénisége felől. Hátra volna még, hogy az újszövetségi

1 (kainé diathéké) szent könyvek lajstromának időrendjét, azaz keltöknek időpontjait is megvitassuk, vagy legalább szóba hozzuk azon az alapon, hogy az Apokalypsist évkönyvünkben (236. s köv. 11.) megbeszéltük s keltét a közönséges föltevésnél előbbre helyeztük, dolgozatunk végén (286. 1.) pedig egész általánosságban körvonaloztuk álláspontunkat a keltezés, valamint az authentia (szerzői hitelesség) kérdésében. Ámde ezen kérdésnek tüzetes tárgyalása oly messze terelne bennünket tulajdonképeni czélunktól, hogy vége-hossza nem volna a vitatkozásnak, mely különösen a protestáns biblikusok iratainak vizsgálatát föltételezné részünkről. Már pedig ez, bármennyit olvastunk is rólok philologiai folyóiratokban (főleg Hilgenfeld czikkeit a Berliner Philol. Wochenschrift-ben) s egyebütt, fölülmúlja erőnket s olvasottságunk mértékét.'

2 1 Az ószövetségi könyvnek radiealis bírálatát, a mint Müller—Mangold ókorában olvasható (46—7. 11.), ma már meghaladottnak tarthatjuk: ép úgy a Szász Károlyét is, mely a ((Világirodalom nagy eposai» ez. művében jelent meg. i, köt. 416. s köv. II. 3 Olvastuk legutóbb Esser—Mansbachék nagy apologétikáját (1913. Kösel, Kempten), a mely áttekintését adja az óriás irodalomnak.