Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Bódiss Jusztin: Visszapillantás

:182 VISSZAPILLANTÁS kárhoztató szólásaikban is voltak előzőik, még pedig maguk között a pogány írók között. Ismeretes ugyanis, hogy Xenophanés és Hérakleitos görög bölcselők erősen kikeltek az istenek turpisságai miatt, a melyeket Homéros szerepeltet költeményeiben; továbbá ugyanily okból Platón nem ad helyet államában Homéros költe­ményeinek a nevelő eszközök között (Politeia II, 377. s köv. -f­383, C.; III, 390. A—C.); a rómaiaknál pedig Cicero (Tusc. III, 1.2.) és Quintilianus (I. o. I, 8. 4—6.) szintén nevelő tekintetből kíván­ják a purgatiót, vagyis az illemsértő helyek mellőzését. Ha tehát ily kárhoztató mondások találhatók is az egyházatyáknál, de ugyan­ennyi kibékítő nyilatkozatot is tettek ők a classikusok mellett. S ezek a nyilatkozatok, valamint a classikusok kiaknázásában köve­tett eljárásuk bárkit meggyőzhetnek arról, hogy mit és hogyan kívántak olvastatni a pogány írókból az új, keresztény világ hala­dása s komoly erkölcsössége érdekében. Ennyi összeegyeztetést a mint ők elvégeztek magukon, ép úgy kötelesek vagyunk mi is alkalmazni velők szemben ma, 1 midőn már higgadtabban, nem az ő koruk küzdelmei közepett vagyunk kénytelenek hadakozni a classikusok modern ellenségei ellen. Ámbátor még ma is akadnak olyanok, a kik a keresztény hit és erkölcs veszedelmét látják a pogány classikusokban! Ezek ellenében a keresztény világnézet magaslatáról tehát még ma is elkél olyan parainesis, a minő volt egykor a Nagy Szent Vazulé a maga kortársaihoz, a mint meg is tette a lángeszű költő-pápa: XIII. Leo a belga püspökök e nemű túlzó irányával szemben. 2 Épen a mondott szempontból nem ért­hetünk egyet a Neue Jahrbücher minapi czikkezőjével, 3 a ki majd­nem a classica philologia veszedelmét látja és hirdeti a castigálás­ban, a szentatyákéhoz hasonló felfogásban, más szóval az erkölcsi érdeknek hangsúlyozásában. Pedig, ha megértjük az egyház vezér­férfiainak állásfoglalását, rögtön láthatjuk, hogy csupán a nevelő­tanításban való érvényesítésüket iparkodtak ők veszélytelenné tenni, vagyis tartalmuknak erkölcsileg hibáztatni való részleteit ostorozták 1 Komoly védelemben részesíti az egyházatyákat Boissier is «Róma és Pompeii» ez. magyarra fordított művében (akad. kiadv.) 322., 338. 11. 2 V. ö. Egyet. Philol. Közi. lí)01. 698. s köv. 11. a pogány és ker. classi­kusok kérdéséről. 3 Stemplingler: Der Dreibund gegen die humanistischen Studien. 1916. II. r. 20—34. 11. -— Nevezetes, de egyoldalú támadás volt még a mult század közepén a franczia egyháziak: Dupanloup és Gaume részéről. Szepesi Imre akad. székfoglalójában ezek ellen védte a classikusokat, s ez a védelem teszi <első részét «Jelen viszonyaink)) cz. művének.

Next

/
Oldalképek
Tartalom