Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Bódiss Jusztin: Visszapillantás

:182 VISSZAPILLANTÁS Mikor aztán a Vári-féle philologiai encyklopaediának tanítása közben, a melyet tudtommal csak én tanítok hazánkban rendszeresen, a sz. atyákkal kibővítettem kézikönyvünknek tárgyalását, önként kínálkozott annak a műnek a bemutatása is tanítványaim előtt, a mely mintegy határkő a keresztény irányú művelődés folyamán; mert mikor abban a nagy tusában, melyet a kereszténység vívott a pogánysággal, félni lehetett, hogy a fékevesztett indulatosság az egész ókori műveltség hagyományait s értékes elemeit sutba találja dobni, — akkor egy elfogulatlanul itélő nagy szellem a püspöki székből kiadta jelszavát egyrészt a pogány görög írók iskolai nevelő értékessége mellett, másrészt a tudományosság megóvása czimén az egész ókori pogány művelődés tartalmának átvétele, fenntartása és áthasonítása mellett. Ilyen szabadelvű föllépésre annyival nagyobb szükség volt azidétt, mivel a keresztény vallás híveinek nagy része teljes szakítást követelt mindennel, a mi a művelt pogányságtól maradt az emberiségre. A történelmi folytonosság fonalának elvágását jelentette volna az ily vandalismus, minthogy egészen elülről kellett volna kezdeni mindennek a megépítését, a mi a finomabb műveltség körébe tartozik. Már pedig bármely újabb műveltségnek természetes al&pjai csak az addig elért eredmények lehetnek, míg az elölről-kezdés tévelygései önmagukban hordják a tapogatódzás, a hosszú kísérletezés veszedelmeit és sikertelenségeit. Ilyen eljárásról tehát még az istenes jámborság követelődzései érdekében sem lehetett szó, hanem bátran és elszántan szembe kellett szállani azzal az elfogultsággal, a melyet a túlzó irány írt zászlajára s ekként megmenteni a keresztényi és művelődés jövőjét, mely egyenlő volt a haladás folytonosságával. Egy rombadőlt világnézet becses és értékesíthető vívmányainak átörökítéséről volt tehát szó, minthogy az új világnézet még semmi készlettel nem rendelkezett a világi műveltség, vagyis az életben való forgolódás eszközeinek elsajátítására. S olyan jövőbe látó szellem, oly higgadtan gondolkodó fő, a minő a keresztény Keletnek vezérferíiai közt Sz. Vazul volt, mutatkozott igazán alkalmasnak a nagy szó kimondására: hogy a továbbépítés vagy haladás csak az addigi vívmányok, az addig elért becses eredmények alapján lehetséges. Íme, ez a jelentősége annak a kis műnek, melyet nyelvünkre fordítottam, — nem pedig a classikusok védelme, a melyet ma már úgyis másnemű szerszámokkal keli végezni, mint az egyházatya tehette, ha azt akarjuk, hogy nevelő értéköket s tudományos