Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Kemenes Illés: Tritogeneia

TRITOGENEIA 357 verses alakú fohászaiban vagy azokban a vallásos hymnusokban keresendő, a melyek a homerosi költeményeket megelőzték és ezekből vette maga Homeros is át. Bár nagyon gyakran használják az írók e jelzőt, még sincsen egyöntetű megállapodás magyarázatában, holott majdnem olyan régi a megmagyarázására irányuló törekvés- is, mint maga a név. Áz elméletek száma elég nagy és több oldalról is igyekeztek a rejtély nyitjára jutni: vallástörténeti uton, allegorikus és rationalisztikus magyarázatta], az istenek genealógiájával, a nyelvtudomány segítségül-hivásával, de még sem alakult ki általánossá vált nézet. Szerénytelen vállalkozás volna tehát annyi munka eredményét, helyesebben eredménytelenségét semmibe sem véve új nyomokat vágni akarni, de nem is ez a czél lebeg szemünk előtt. Inkább az volt törekvésünk, hogy a különféle elméletek egybevetése, megvizsgálása és esetleg összeegyeztetése után olyan talajon állhassunk meg, a melyről a legtöbb sikerrel lehet védekezni más hypothesisek támadásai ellen. Athena istenasszony ezen jelzője nem pusztán úgy fordul elő, a hogyan a czímben leírtuk, hanem hét különböző alakban. Egy a forrása ugyan mind a hét formának, de egy jelentésre visszavinni minden alakot elfogadható magyarázattal nem, csak erőltetve lehet; mert, ha ezt meg lehetne tenni, hatalmas lépéssel jutnánk közelebb az egységes állásfoglaláshoz. A hét alak a következő: 1. xpstxoyéveta: "/toópyjv Sopuftapasa xpeixoyévsiav

1 csak ezen egy esetben fordul elő és valószínűleg a vers megkövetelte et-nyujtással van dolgunk. 2. xpcyévvy)xo<; ti-eá az istenasszony nevének megemlítése nélkül Lycophron 519. 3. xptxoyéveia két módon fordul elő: a) az istenasszony nevének megemlítésével, tehát jelzőként, de csak kevésszer: 'A-fbjvav xptxoy£ve''av,

2 b) az istenasszony nevének elhagyásával, úgy hogy maga a jelző tulajdonnévvé lett. így fordul elő legtöbbször már Homerostól kezdve egészen a késő kori költőkig: wpae Aiöc; {hjyáxrjp, -/.uSíaxvj Tpixoyevsoa (II. 4, 515.) ö-ápaeí Tpixoyéveta, cpíXov xkv.oc, (u. o. 8, 39 és 22, 183.) Atoc; •0-uyáxTjp xuSíaxyj Tpixoysvsia (Od. 3, 378.) A részletesebb felsorolást mellőzve, utalunk Bruchmann mun1 Kaibel, Epigr. Graeca 1035, 18. 2 Hendess, Oracula Graeca. Halle, 1880. 143. 1.