Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Lovas Elemér: B. Margit történetének részletes forráskritikája

15. MARGIT TÖRTÉNETÉNEK RÉSZLETES FORRÁSKRITIKA JA 247 8.

1 Az előző csodának folytatása egy másik csodás esemény, mely szorosan összefügg az előbbivel. Alinka ugyanis nem akart a fentebb elmondott esetről vallomást tenni, de beteg lett s ennek tulajdonítja baját. Megfogadja tehát, hogy vallomást tesz, mire meggyógyul. Bár a fő forrás, a jegyzőkönyv az előbbi esettel szoros összefüggésben adja ezt is, a Nápolyi legenda külön szakítja az előbbiektől, minek magyarázata az, hogy az előbbi esetet a Margit életében történt csodák közé számította, az utóbbit a halála után történtek közé. A nápolyi legenda nincs szorosabb összefüggésben a magyarral, csak a mennyiben közös volt a forrásuk. Egymásból való átvételt kimutatni nem lehet. 9.

2 Kandidának betegségében megjelenik a szentek egy kara, hogy Margit szentsége mellett tanúskodjék. A gyógyulás gyors bekövetkezését nem említi, mint ezt a nápolyi legenda tendenciózusan teszi, mit különben a jegyzőkönyvben sem találhatott meg. A gyógyulás gyors bekövetkezéséről ott sincs szó. 10.

3 A Duna Margit imájára megárad. Legelőször is azt állapíthatjuk meg biztos tényként, hogy farsangban történt az eset (inter epiphaniam et carnis biduum ;

4 — quodam die Mártis, inter epiphaniam et quadragesimam ;

5 — ante carnelevarium— inter epiphaniam et carnis levarium,

7) mivel szemben Marczellus, az időbeli adatok szempontjából annyira megbízhatatlan tanú, áprilist említ. A nápolyi legenda még tovább megy a hibával, májusra teszi. Pedig alapjában Marczellus vallomása után adja elő a csodát s onnan helyesen csak azon adatot használhatta volna fél időadat szempontjából, ha kritikus szemmel dolgozik, hogy akkor történt az eset, mikor a folyók áradni szoktak. Ez azonban csak a csodaszerűség kis csorbításával járt volna. Mert bizonyára nagyobbnak tűnik fel a Duna megárasztása, ha akkor történik, mikor a folyók áradni nem szoktak, mint ellenkező esetben. A magyar legenda sokkal helyesebben adja az adatot: karácsony után, vízkereszt után. Nagyot téved a nápolyi legenda a nap órájának megállapításában is. Szerinte az áradás a nap 3. órájában kezdődött volna. 1 M. 1. 123—124. — N, 1, II. IX. — P. 52. p. — Mon. Vespr. I. 274. 2 M. 1. 125—126. 1. — N. 1. II. XIII. — P. 55. p. — Mon. Vespr. I. 262. 1. s M. ). 127—129. — N. L. I. XLVII. —Mon. Vespr. I. 192., 196., 223., 243., 280—281. 4 Mon. Vespr. I. 243. 5 U. o. 192. 1. 6 ü. o. 223. 1. i ü. o. 196. I.