Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Lovas Elemér: B. Margit történetének részletes forráskritikája

15. MARGIT TÖRTÉNETÉNEK RÉSZLETES FORRÁSKRITIKA JA 247 A nápolyi legenda megnevezi, kiről van szó. Katalin cantrixróL Szövege szerint azonban rögtön beismeri azt, hogy Margit eltalálta gondolatait s nemcsak később teszi ezt. A jegyzőkönyv a nápolyival egyezik. Meg kell azonban jegyeznünk e helyen, hogy a jegyzőkönyvben Szabina, a 10. tanú saját magáról hasonló esetet beszél el.. Főként azért kell ezt megemlíteni, hogy a nápolyi legenda nem használta ki e téren forrását, holott másutt ugyanazon személlyel történt két adatot külön-külön hoz, az egymással szinte tárgya szerint összefüggő Duna áradásról is két fejezetben emlékezik meg. Szóval, ahol csak lehet, bőkezűen kihasználja forrását. Ez elkerülte figyelmét. Alig kell említenünk, hogy a többi legendában is hiányzik. 7.

1 Ajkai Péter leánya, Alinka soror szive egy étkezésen elkezd fájni. Senki sem gondol vele, mire ő bánja, hogy apácza lett s visszakívánkozik a világba. Margit kitalálja gondolatait. Az eset csodaszerűsége, ép úgy, mint az 5. és 6. csodáé is, e tényben van, a gondolatolvasásban. Már a kezünkben levő főforrás, a jegyzőkönyv is így adja elő az esetet. A nápolyi legenda, mely közvetlenül használta a jegyzőkönyvet, magának a főszereplőnek. Alinkának előadását tolmácsolja, de a maga szokásos módján bővíti a Szentírásból vett idézetekkel. Bővítéseiben még a párbeszédeket sem kiméli. Maga szerkeszti a párbeszédet hosszabbra. A csodaszerűséget nem emeli ki jobban, mint maga a tanú. Szóval forrásának adataihoz nem told hozzá olyan adatokat, melyek által a legendairó czélját, hogy t. i. jámbor olvasmányban nagyobb szentnek tüntesse fel Margitot, jobban megközelítené. A magyar legenda ezen eset után a 120—123. lapokon átveszi V. Incze Bianchi Uberthez és La Correhez intézett levelének egy részét. A legendairó ismerte ezenkívül a jegyzőkönyvhöz csatolt s a jegyzőkönyvvel együtt a vizsgálóbiráktól irt felterjesztő levelet is 1276. őszéről. Különös, hogy bár a forrásul szolgáló oklevél említést tesz Fülöp halála után az új vizsgálóbíró váradi püspökről (Lodomér), a magyar legenda ezt nem ismeri. Olyanformán szövegezett e helye, mintha Fülöp halálával, sőt tán épen ennek következtében szűnt volna meg az első vizsgálat. 1 M. 1. 119—120. 1. — N. 1. I. LV. — Mon. Vespr. I. 274. — P. 44. p.