Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Lovas Elemér: B. Margit történetének részletes forráskritikája

B. MARGIT TÖRTÉNETÉNEK RÉSZLETES FORRÁSKRITIKÁJA 311 így tehát, annál is inkább, mert a papon kívül más nem áldozik, az Oltáriszentség a hívőkre nem gyakorol oly erős benyomást, mint a kereszt adoratioja. Ennek a szertartása van összekötve prostratioval, a mit a legenda Margitnál is említ: le teryezty vala ev magat az fevldre. Jogosan felmerülhet azon feltevés, hogy a «Corpus Christi» kifejezés vonatkozhatik a keresztre szegezett Corpusra is és ha arra vonatkoznék, nem volna semmi nehézség. E feltevést azonban fel kell adnunk a jegyzőkönyv szóhasználatával szemben, mely «Corpus Christin» mindig az Oltáriszentséget érti. Ennek bizonyítására álljanak e sorok: «... quando elevabatur corpus Christi ad altare, illud aspiciebat magna devotione et lacrymis, et multo magis quando recipiebat istudw.

1 Ezek után állíthatjuk, hogy a nápolyi és magyar legenda adata pontosabb a jegyzőkönyv adatánál s csak az a kérdés merülhet fel, honnan merítették a jobb értesülést a legendák? Valószínű saját kritikai gondolkodásukból, mely a fentebb vázolt gondolatok végigjárásával észrevette a jegyzőkönyv hibáját. így történhetett a javítás, hacsak nem a jegyzőkönyv romlott meg másolataiban,, miután a legendák már előbb a jó forrást kihasználták. XXXV. c. A fejezet arról beszél, hogy Margit gyakran elragadtatott, extasisba esett s ilyenkor többizben felemelkedett teste a földről s a levegőben támaszték nélkül állt. «Sok tanúra» hivatkozik a legenda, de a jegyzőkönyv tanúi semmit sem tudnak róla. Az elragadtatás tényét, ha nem is ilyen formában, de többizben említik. Az apáczák alvásnak, halál állapotának vélték Margit életének ezen mozzanatait. Pedig nem álom, mert a Fioretti tanúsága szerint egyszer egy ferenczrendi szerzetes akkor esik extasisba, mikor az oltár előtt térdet hajt. Nem is végkimerülés okozta ájultság. Legtöbbször valami nagy, boldog lelki mozgalmasságot kiváltó szemlélet idézi elő s az érzelmeket oly magas fokban juttatja uralomra, hogy az érzékek felmondják a szolgálatot s csak a képzelet működik. Lehet halotthoz hasonló az elragadott egyén, de lehet pl. ülőhelyzetben, kitárt karokkal egy pontra meredő, boldog, örülő arczkifejezésű. Hasonló állapot a hipnozishoz, de ennek szuggeráló tényezője nem élő érzéki lény, hanem valami felsőbb erő s az ennek hatása alá kerülő akarat. Szóval nagy része van benne az autosuggestionak is. Közönségesebb, a mindennapi életben sűrűn i Mon. Vespr. I. 167. 1.