Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Lovas Elemér: B. Margit történetének részletes forráskritikája

B. MARGIT TÖRTÉNETÉNEK RÉSZLETES FORRÁSKRITIKA JA 291 2. A magyar legenda} Eltekintve attól a jelenségtől, hogy a magyar Margit-legenda a legenda-irás terén egy sajátságos typust képvisel, mint történeti forrás alig jelent valamit. A két főforrás összeszerkesztése van kezünkben, alig valamivel bővebb adatokkal, mit az biztosít neki, hogy a jegyzőkönyv csonkán, a másik főforrás, Joh. Verc. legendája, már silány kivonatban, sőt változtatott szerkesztésben maradt ránk. A magyar legenda, vagy ennek közvetlen, már összedolgozott forrása még az eredeti terjedelmében ismerte a két forrást s így jegyezhetett ki olyan adatokat, miket ma másutt hiába keresnénk. De jelentősége mégsem ezen a téren van, mert ezen adatok száma nagyon csekély, hanem előadásának, az események beállításának különlegességében. Már eddig is volt alkalmunk utalni a magyar legenda egy-két árnyalati eltérésére, eközben helyesebb vagy kevésbbé helyes adatára. Itt a még hátralevő adateltérések kritikáját adjuk. Csodáinak kritikája külön fejezet tárgya lesz. 10. 1. A szentté-avatási jegyzőkönyv a forrása e lap szövegének. Szinte szórói-szóra átveszi Margit és Erzsébet apáczák vallomását,

2 azonban máshonnan vett adatot is közöl benne, mikor a következő sorokat: stabat in choro in magnis orationibus cum lacrymis, quando ante altare sancte crucis, quando in suo loco privato — így fordítja: al vala az karba syralmakal nagy jmadsagogban. Nemykon jmadkozyk az zent kerezt oltara elevt az carban. Nemykoron az ev tytkos imadkozo helen az carban. Látjuk tehát, hogy a latin szöveg csak egyszer teszi ki az in 1 A magyar legenda mai kézirata a M. N. Múzeum könyvtárában valószínűleg 1510 körül készült. Ráskai Lea szigeti apácza kezeirása és egy régibb kézirat másolata. A Múzeum könyvtárában 1836 óta van. Jelzése: 406. Quart. Hung. A kézirat elején és végén csonka. Két főrésze van: 1. Margit élete; 2. csodatételei életében, halála idején és halála után. Ehhez két függelék járni: Az 1276-i vizsgálat apáczáinak rövid tanúvallomásai: 2. az első vizsgálat tanúinak vallomásai, de ebből a részből csak az első tanú vallomásának kezdete van meg. Először kiadta Pray György: Vita S. Elisabetliae Viduae nec non. B. Margaritae Virginis, Tyrnaviae, 1770., 253—377. 1. — Kiadta még Vajda Sámuel tihanyi apát: Szűz Szent Margit asszonynak élete, Buda, 1782. — Legjobb kiadását Volf György adta: Nyelvemléktár, VIII. k. Bp. 1879. 1—86. 1. (L. Fraknóinál, Horváthnál is.) 2 Mon. Vespr. I. 189., 197. 1. 19*