Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Lovas Elemér: B. Margit történetének részletes forráskritikája

15. MARGIT TÖRTÉNETÉNEK RÉSZLETES FORRÁSKRITIKA JA 247 monostorban töltött második évre teszi ezen eseményt. Nyilván a J. V. adata helyes. A királynak és Margitnak e fejezetben közölt párbeszédét hiába keressük a jegyzőkönyvben. Még csak tartalma szerint sem található fel egyikben sem a másik által közölt beszéd. A jegyzőkönyv néhány sora, mit ezen jelenettel kapcsolatban B. Margit szájába ad, valószínűbb a J. V.-ben közölt, kevésbbé egyéni beszédnél. Elvitatni azonban ennek hitelességét sem lehet. Mondhatta ezt is, de leginkább azt hangoztatta, a miről a jegyzőkönyv jó sok tanúja tudott. Margit consecralasára a jegyzőkönyv szerint,

1 csak az esztergomi érsek jelent meg s ő végezte a szertartást. Legalább is nem nyilatkozik más püspökök jelenlétéről. J. V. tudja, hogy még két püspök volt jelen, de csak a magyar legendából tudjuk meg, hogy •ezek a nyitrai és a váczi püspökök voltak. J. V. szerint a felavatás után nyugta volt Margitnak. Nem tud semmit arról, hogy a nápolyi király is megkérte még B. Margit kezét, de sikertelenül.

2 Ekkor, valóban, már alig volt kitéve annyi kellemetlenségnek, mint a cseh házassági tervekkor. Még vissza kell térnünk néhány szóval a cseh házassági tervekre. Említettük, hogy ezek 1261. márcz. 31-e és jún. 14-e közt voltak felszínen. Hogy látogatás alkalma vetette volna fel a Margit körül forgó kérdéseket, alig hihetjük. Különösen, ha csakugyan már a béketárgyalások alatt megismerkedett Otakár későbbi feleségével, Kunigundával.

3 Sokkal valószínűbbnek látszik az a feltevés, hogy Béla király gondolt a cseh barátság erősítésekor első sorban saját leányára, B. Margitra, szóval az ő fejében született meg a gondolat. Később kettős okból kellett letenni e tervéről, Margit ellenkezése miatt s amiatt, hogy Otakárnak megtetszett a személyesen is ismert Kunigunda, korának egyik legszebb asszonya, mielőtt Béla tervét tudta volna. Béla aztán Otakár követeivel tárgyalta le az egész ügyet úgy, hogy az B. Margitnak is, meg Otakárnak is kedve szerint nyert befejezést és talán csak Béla király neheztelt, hogy tervei nem sikerültek. Erre a felfogásra J. V. későbbi fejezete nyújt kellő alapot. VIII. c. Ez a fejezet egész terjedelmében a jegyzőkönyvtől 1 Mon. Vespr. I. 176., 279. 1. 2 Mon. Vespr. I. 220. 1.; Pauler: A magyar nemzet tört. II., 850. 1. 3 VVertner: Az Árpádok családi tört. 474. 1.