Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre
Sörös Pongrácz: Statileo János életéhez
27 STATILEO .JÁNOS ÉLETÉHEZ tátott, szűzeket fertőzött. Pedig, noha szertelen becsvágya, mely a mások ellen való fondorkodásig, sőt rágalomig megvolt benne, ép oly kétségtelen, mint gonosz nyelve, János király környezetében tisztes helyzetben, szerepben volt, a római szentszéknél kedvező fogadtatásra talált, hithűsége ellen meg, a mit oly könnyen gyanúba fogtak ezen időben, még ellenségei sem tudtak vádat kovácsolni. Kapzsiságról vádoltak, pedig ennek meglehetősen ellene mond, hogy a korában annyira megszokott, divatozó javadalomhalmozás, a pénzszerzés ezen közönséges eszköze, nem tartozott a hibái közé. Még a püspöksége különböző éveiben szerzett birtokai sem valami jelentősek. A legnagyobb vett birtoka, az enyedi nem került többe 1000 forintnál. 1 Jelentéktelenebbek a csombordi rész, a melybe 1534-ben vezették be Statileót és testvéreit (testvérje fiait), Jánost és Mihályt, néhai Máté fiait 2 vagy a bozzási zálog, melyet 200 forinton szerzett Bogáthi Pétertől és Maylád vajda 1535 április 18-án hagyta meg az erdélyi káptalannak, hogy a püspököt a birtokba beiktassa. 3 Erkölcstelen cselekedeteket vetettek szemére, pedig fejlett erkölcsi érzésére vall, hogy a hozzá a vérség erős kötelékeivel fűzött Verancsicsokkal szemben, a kiknek neveléséről, iskolázásáról ő gondoskodott, olyas hibáknál kisebbekért, mint a milyenekkel őt vádolták, szigorú határozottsággal lépett föl: Antalt szerelmi viszonya miatt elütötte a püspökségtől, Mihályt megfosztotta jó plébániájától. Püspöki méltóságában még pápailag- nem volt megerősítve, de azért, az országos rossz szokás szerint, anyagiakban, lelkiekben rendelkezett az egyházmegyében. Püspöki helyetteseket nevezett ki, mint Felvinczi János fölszentelt püspököt, Enyedi Wolffhard Adorjánt, Losonczi Mátyást; főesperességet, kanonoki javadalomhoz tartozó házat, plébániát adományozott; a püspökség tizedei érdekében János királylyal megidéztette Kolozsvár bíráját, tanácsát, mivel a kolozsvári hegyből a püspökségnek járó bordézsmát megtagadták s királyi rendeletet eszközölt ki, hogy a püspökség ezen jövedelme veszendőbe ne menjen; a kolozsvári Domonkosrendieknek átengedte a püspökséghez tartozó gyulatelki tizedeket, a dobokai főesperesség ugyanott levő tizednegyedét,* viszont pedig megszerezte tőlök a püspökség számára a tordamegyei Túron levő 1 Egyháztörtén, eml., Ií. 248. 1. 2 Szeredai Antal: Series antiquorum et recentiorum episcoporum Transsilvanie, 193. 1. 3 Történ. Tár, 1893. 303. 1.
