Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Lovas Elemér: B. Margit történetének részletes forráskritikája

B. MARGIT TÖRTÉNETÉNEK RÉSZLETES FORRÁSKRITIKA,!A 253 Guirich aug. 15-én, Buda 16-án volt a bírák előtt. 65—69.

1 Két bárándi nemes testvérnek, Miklósnak és Johantának Dumbo haragosuk által való elfogását és B. Margit segítségével való szabadulását adja elő öt tanú. Ezek: Erzsébet, gyisznódi Mihály felesége, Máté ennek fia, Tamás és Kozma — mind a négyen a bárándi testvérek rokonai — és Elek, ismerősük. Valamennyien Miklós sorsát mondják el bőven, Johantát alig említve. Magyarázata az, hogy Miklós elmondta mindenfelé, mi történt vele. A tanúk közül csak Elek volt az előadott események egy részének szemtanúja. Valamennyi tanúnak egybehangzó a vallomása. Egyetlen eltérés köztük annak előadásában van, miként szabadult ki a vasbéklyókból Miklós lába. Erzsébet szerint ez hirtelen csodaképen történt a csónakban, mikor Miklós B. Margithoz könyörgött. Előbb hiába próbálta lábát kiszabadítani belőle, ekkor egyik lábáról leesett a béklyó. Erzsébet fia, Máté szerint, mikor a tanú kezei kiszabadultak kötelékeikből, leütötte az őrzésére rendelt embert, aztán elevezett egy szigetre s itt húzta ki egyik lábát a bilincsből. A másikról ő, Máté verte le. Tamás, a harmadik tanú meg sem említi, hogyan szabadult ki Miklós lába a kötelékből. A negyedik tanú szerint nála reggel Miklós is, Johanta is lábukon bilincscsel jelentek meg. Végül az ötödik tanú szintén csodás segítségnek tulajdonítja az egyik láb szabadulását, de szerinte ez a szigeten történt s mikor Miklós reggel ő hozzá beállított, már csak egyik lábán volt bilincs. E két tanú bizonyára téved abban, hogy Miklóst bilincsesen látták pénteken reggel, minthogy a 65. és 66. tanú szerint Miklós már előbb náluk járt és Máté már ekkor leverte a lábáról a bilincset. A 68. és 69. tanúhoz esetleg már csak kezében vitte a főszereplő a bilincset s nem a lábán. Mikor Erzsébet és Mihály fiát Máténak neveztük, már kritikus kérdésben döntöttünk, mert az anya vallomásában Márkus néven szerepel, a következő vallomás élén Máté néven. Az mindenképen bizonyos, hogy nem két személyről van szó, mert e két néven szereplő egyénnek ugyanazon egy tett végrehajtását tulajdonítják s az apán és anyán kivül csak ez van jelen a ténykedésnél, tehát nem vitás, ki végezte azt. E vallomásokkal kapcsolatban említjük meg azon tényt, mit i Mon. Vespr. . I. 311—325. 1.