Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Lovas Elemér: B. Margit történetének részletes forráskritikája

B. MARGIT TÖRTÉNETÉNEK RÉSZLETES FORRÁSKRITIKA,!A 253 három hét utolsó két hetében volt süket. A sírnál hirtelen gyógyult meg süketségéből s ezt úgy vette észre, hogy harangozást hallott. Utána elvitték a szigetről a még mindig zsugorodott beteget anyja házához. Ott még egy hétig feküdt. Ennek végén egyik éjjel B. Margit megjelent neki álmában, viasz-kezet és lábat nyújtott át neki és ő « azonnal» meggyógyult. Bizalma nagy volt Margitban, «mindig» őt kérte s bár fülének gyógyulása megtörténhetett ter­mészetes úton-módon is, hirtelen, ő ezt B. Margit csodatevő erejé­nek tulajdonította. A szövegben egy helyen «super»~t találunk «semper» helyett. Fraknói kijavította. A vallomástétel aug. 14-én történt. 5y—61. 1 Az első tanú Sura asszony, Hograt-nak leánya Sarló-faluból. Szentgyörgyről való András-nak ő a felesége. Nyavalya­törős és zsugorodott volt. Ebből való gyógyulását adja elő ő maga, atyja és férje. Ők ketten a két másik tanú. A három vallomás teljes, de nem egybehangzó minden rész­letében. Sura asszony szerint 1276-ban már három éve egészséges, férje szerint csak egy éve. Az apa meg, bár említi, hogy leánya csak támogatás mellett tudott menni, csak nyavalyatörősnek mondja őt s hogy más baja nem volt. Nem a legnagyobb ellenmondás az, hogy Hograt szerint a leány már otthon beteg volt, a férj szerint csak házaséletük első hónapjában lett beteg. Itt még mindkét tanú­nak igaza lehet. Az apa házában ritka lehetett a rohamok száma, de már beteg volt a leány, míg a férjnél mindinkább rosszabbodott állapota. A férj a baj észrevevése után még két hónapig magánál tartotta az asszonyt, akkor azonban apjához visszavitte, mert szegény volt s nem tudta a beteg asszonyt ápolásban részesíteni. Sura három évig volt a szülei házánál betegen, akkor meggyógyult s visszatért férjéhez. Nem egyeznek meg aztán a tanúk abban, hogy kik voltak jelen a gyógyulásnál. Sura szerint ott volt az apja és két unoka­testvére: Butra és Tese. Az apja maga mégis azt mondja, hogy ő nem volt jelen. De nem tud az unokatestvérekről sem, hanem rokonát, Martincát említi, továbbá Fialát és egy valakit, kinek neve hiányzik a vallomásokból. A férj is említi Martincát, Sura nagy­nénjét. Beszél ugyan feleségének egy unokatestvéréről is, ki őt elhívta felesége elé Esztergomba, de ennek neve Clementius. i Mon. Vespr. . I. 311—315. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom