Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre
Lovas Elemér: B. Margit történetének részletes forráskritikája
15. MARGIT TÖRTÉNETÉNEK RÉSZLETES FORRÁSKRITIKA JA 247 seket. Az ő szavaiból aztán a jegyzőkönyv egy más hiányát is megállapíthatjuk. Elvesztek t. i. — nagy valószinűség szerint — lombardiai Albert és Péter kőfaragók vallomásai is, mert Mihály hivatkozik rájuk vallomásában, ők akkor kéznél is voltak s így a vizsgálóbirák feltétlenül maguk elé hívták őket kihallgatásra. Vallomásuknak azonban nyoma veszett. E vallomással befejeződtek azok vallomásai, kik B. Margitról közvetlen érintkezés útján, vagy első forrásból, Margit társnőitől tudtak valamit. De befejeződtek azok a vallomások is, melyek szorosán Margitra, életére vonatkoznak. Utánuk olyan tanúk következnek, kik egy-két szót hallottak Margitról, de részletesen semmit sem tudnak. Tudják, hogy hozzá lehet fordulni bajaikban. Az emberek közt elterjedt csodatevő sírjának és erejének hire, azért hozzá fordulnak bajaikban. 44—45., 1 51. 2 Három tanú tett vallomást budai magyar Péter betegségéről és csodás gyógyulásáról. Beteg ember volt 1273. évi nov. 11-ig, ekkor gyógyult ki kettős bajából. Paralyticus és sérves volt. Magának Péternek, az első tanúnak, vallomása zavaros, mit az idéz elő, hogy előbb mondja el azt a gyógyulást, mely később történt. A két gyógyulás n. i. nem egy pillanatban következett be, hanem gyorsan egymás után, folytatólagosan, de mégis alig elkülöníthetően. A két betegség kétszeres hirtelen jobban-lét által sziint meg. A három tanú vallomásának összevetése után tudjuk meg, hogy Péter 1273. nov. 11-én szombaton este felé átment az udvaron, a sérvkötője leesett és annyira rosszul lett, hogy úgy vitték be a szobába. Hivatták gyorsan régi orvosait, Béla király volt orvosát és, mikor ez kijelentette, hogy nem tud segíteni, a másikat, Aginetus Sz. Ferencz-rendi orvos-fratert. Ez is azt tanácsolta, hogy legjobb lesz, ha papért és szentségért küldenek. Megtörtént. A beteg azonban fogadalmat tett, hogy gyógyulása esetén minden vasárnap elzarándokol B. Margit sírjához. Aztán elveszti eszméletét. Hajnal tájon azonban magához tért, felült ágyában. Újra könyörgött B. Margithoz. Heves hányás vett rajta erőt s jobban érezte magát. Állapota annyira javult, hogy vasárnap reggel, Sz. Márton másnapján egyik servitialisának, Péternek segítségével el is indult .a szigetre. 1 Mon. Vespr. I. 291—285. 2 300—301. 1. A szövegben közölt számok a jegyzőkönyv tanúinak számát adják. Itt tehát a 44., 45. és 51. tanúnak egy esetre, illetőleg személyre vonatkozó vallomását tárgyaljuk.
