Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Lovas Elemér: B. Margit történetének részletes forráskritikája

15. MARGIT TÖRTÉNETÉNEK RÉSZLETES FORRÁSKRITIKA JA 247 gyulása. A tanú pontosan megmondja, mely tényekre szemtanú és melyekre nem az. Vallomása jó. Szept. 3-án vallott. 41.

1 Feliczianus dömés szerzetes vallomásának hiányzik az eleje, így Fraknói megállapítása után tudjuk a vallomást tevő személyét. B. Margit halála után a szigeten levő dömés monostor perjele volt s így szemtanú néhány csodánál. Ezekre vonatkozó vallomásának egy része maradt ránk.

2 A tanú három csodás gyógyulást mond el. Benedek vakságból gyógyul meg, meggyógyul a Caach (Zaach) nb. Máté kis leánya zsugorodottságából és a Cata (a kéziratban hibásan Tata) nb. Petruczius súlyos betegségéből.

3 A tanú mindhárom csodánál szemtanú. Az időviszonyokra ugyan ő is halványan emlékszik, sőt néha egyáltalán nem, de ennek némi magyarázatát adja azzal, hogy már körülbelül nyolczvan éves. így aztán nem nehéz hibát találni vallomásában. Máté leányát öt vagy hét évesnek mondja, míg mások nyolcz évesnek. Gyógyulását esti időre teszi, holott biztos, hogy a reggeli órákban, misetáján történt. Tán kissé nagyot is hallott a tanú, mert felelete nem szól mindig a feladott kérdéshez. Mikor azt kérdezik tőle, micsoda szavakat mondtak Máté leányának gyógyulásánál, azt feleli, hogy a leány atyja nyilvánosan mondotta, hogy leánya B. Margit segítségül hívására gyógyult meg és, mióta Margit csodáiról hallott, őt mindig kérte a betegért. Ez arra felelet, hogy kinek közbenjárására gyógyult meg a leány. Ha azonban ez még halványan felelet volna a fenti kérdésre, s csak félreértés volna a más természetű felelet oka s nem a teljes meg nem értés, a következő kérdés-felelet már nem hagy fönn kétséget: Interrogatus, in quo loco erat tunc dictus Petrucius, quando sanatus fűit, ut dixit, respondit: Hoc audivi ab eo, et postea vidi eum frequenter sanatum et liberatum venire huc, cum uxore et filiis. Ezen helyen nem szabad szövegromlásra gondolnunk, hanem a tanú hibájára. Az nem lehet ebben nehézség, hogy a jegyző nem jegyezte volna 1 Mon. Vespr. ]. 284—287. 1. 2 Abból, hogy a vallomás elején csonka, Fraknói helyesen arra gondol, hogy nemcsak ezen vallomás eleje, hanem ezt megelőző néhány más vallomás is elveszett. Ezt bizonyítja azon körülmény is, hogy a magyar legenda két apácza-tanúját — Anczillát és Petronillát hiába keressük a jegyzőkönyvben a vallomást tevők közt. 3 E csodák adatainak részletes kritikája a csodák közt van, itt csak a vallomás általános kritikáját adjuk.