Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Lovas Elemér: B. Margit történetének részletes forráskritikája

15. MARGIT TÖRTÉNETÉNEK RÉSZLETES FORRÁSKRITIKA JA 247 hogy az imádság állandóan lekötötte, szívesen szolgált a betegeknek s a monostorban a békesség védője volt. Vallomása nagy része csodákat mond el. Mind a három csodáról közvetlen tudása van. Érzi ő maga is Margit sírjánál a kellemes illatot, az ő foga is meggyógyul, mikor Margithoz könyörög s ő hallja álmában Margit halála éjjelén a szózatot, hogy «a bárány meghalt.» Csak két megjegyzést akarunk tenni vallomására. Ezen utolsónak említett tény, a B. Margit halála éjjelén, távolban történt esemény megtudása, a lehető legnagyobb mértékben legenda-izű. A szentek élete ismeri az efféle csodákat. A mi tanunknak «bizonyos szó» által jön tudtára a halál eseménye s, bár tudott Margit betegségéről, azért mégis csodálatosnak tartotta a dolgot, mert azon éjjel Margit csakugyan meghalt. Sejtésünk szerint a tanút e téren már eléggé befolyásolta a legenda-irodalomban való jártassága. Második megjegyzésünk arra vonatkozik, hogy Péter fráterral sem állunk kedvezőbben az évszámok, időadatok terén, mint Marczellusszal. Vallomását aug. 31-én tette. 40.

1 Aglent, serennai László leányának sem életkorát, sem apáczáskodásának idejét nem ismerjük. Az ő vallomása az utolsó, mely legalább azt a látszatot viseli még magán, hogy nem csonka, bár szokatlanul rövid és Fraknói csonkának veszi. Közben u. i. hiányzik egy felelet, de csak egy kérdés felelete. A végén a zárókérdés, hogy kitanították-e a tanút vallomástételre, vagy felkérték-e rá s erre a felelet szintén megvan. Ezért merjük gondolni, hogy nem csonka a vallomás a maga egészében. Vallomásának tárgya Czecziliának szívbajból való csodás gyó1 Mon. Vespr. I. 283—284. — M. 1. 228—229. Aglent a jegyzőkönyvnek 40.. a magyar legendának 38. tanúja. A jegyzőkönyv nem is hoz több apáczától, Margit közvetlen társnőitől vallomást, holott ilyennek még kellett lennie. A magy. leg. u. i. 39. tanúként Anczilla nővért, 40. tanúként Petronillát hozza. Semmi megjegyzésre valót nem tud mondani róluk, a mit mégis elmond, a jegyzőkönyv 273. és 191. lapján már előkerült. A magy. leg. 230—231. lapján Fülöp esztergomi érsek vallomásával az első jegyzőkönyv tanúinak s a másodikból a még nem ismertetetteknek vallomását kezdte közölni, de az első vallomáson túl egy sem maradt ránk. Ezen első vallomás sem tartalmaz olyan adatot, melyet ne ismernénk a ma meglevő jegyzőkönyvből, annak 279. és 290. lapjairól. Ezek kritikájába külön fölösleges bocsátkozni.