Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Lovas Elemér: B. Margit történetének részletes forráskritikája

15. MAIIGIT TÖRTÉNETÉNEK RÉSZLETES FORRÁSKRITIKA JA 245szám kérdése után mindig föladják a hónapra, napra vonatkozó kérdést is, mindjárt azzal felel, hogy a napra, órára nem emlékszik. Megelőzi feleletével a kérdést. Szinte megdöbbentő a feledékenysége, különösen, ha összehasonlítjuk az apáezák többségének jó emlékezőtehetségével. Feledékenységét megmagyarázni nem tudjuk. Egyszer eseménynyel határozza meg egy másik esemény idejét — hibásan. Otakár házassági terveinek idejét kérdezik tőle. Ez a felelete: De annis nescio, sed fűit illo tempore, quo dominus Gonradus ivit versus Apuliam contra regem Sicilie. Óriási tévedés! IV. Konrád u. i. 1254-ben veszi be Nápolyt s még azon évben meg is halt. Ő tehát nem lehet a tanú által említett Konrád. Fraknói ennek fiára, Konradinora gondol, ki azonban 1267-ben indult a nápolyi királyság meghódítására. Ha csak e két adatunk volna a cseh házasságtervek idejének megállapítására, meg volnánk akadva, mert az 1261. év, a házasságtervek ideje csaknem egyenlő távolságban van a két évszámtól, tehát még a valószínűségre sem hagyhatnánk magunkat Ítéletünk meghozatalában. Nagy hasznunk van azonban a tanú feledékenységéből. Elárul valamit, a mire alig mertünk volna gondolni s a mi e jegyzőkönyv mellett másik fő forrásunk, Johannes de Vercellis legendájának létrejöttéhez adatot tartalmaz. Azt kérdik a tanútól, mikor halt meg B. Margit. Ő ezt feleli: Non recordor ad presens, sed habemus in scriptis et de tempore mortis et de die. Alig hihetjük, hogy csak magát e tényt jegyezték volna fel. Jegyeztek ott minden fontosabb mozzanatot Margit életéről csak úgy, mint az ország, a rend s a monostor eseményeiről. Nem szokás sehol sem «in scriptis» csak egyetlen egy adatot őrizni, mert a hol csak egy volna így írásba foglalva, az hamar elkallódnék. Viszont, a hol egy adat följegyzésére volt valakiben érzék, abban volt érzék egy élet folyásának feljegyzésére is. A ki a halált feljegyzi, az odajegyzi azt is, milyen életnek volt vége e halál.

1 A tanú nem mondott el mindent, a mit tudott. Pedig a többi forrás ellenőrzése szempontjából nagyon szükségét érezzük a teljes vallomásnak. A házassági tervekre vonatkozóan u. i. csak azt mondja el, Margittal való tárgyalásának mi volt az eredménye.

2 1 Különös eset, de úgy van, hogy Margit halálának éve és napja hibás a Joh. de Verc. legendáját fenntartó Jorg Valder-féle fordításban, holott irott forrás állt rendelkezésükre. De. erről bővebben ott lesz szó. 2 ... ipsa mihi íinaliter respondit...