Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Lovas Elemér: B. Margit történetének részletes forráskritikája

15. MARGIT TÖRTÉNETÉNEK RÉSZLETES FORRÁSKRITIKA JA 213 mert akkor jobban elárulta volna magát és jobban elénk állította volna Thienemann, kinek czikkét rövidsége miatt épen nem dicsérhetjük. Más szempontból is, behatóbban is kellett volna írnia. De azért sem lehet ez a legenda az, amit már oly régóta keresünk, mert németnyelvű, a magyar legenda pedig latinból készült. I. A szentté-avatási jegyzőkönyv.

1 A középkor történeti forrásainak legnagyobb része nem olyan természetű, hogy már létrejöttének körülményeivel és czéljaival az igazság kikutatását szolgálná. Követelik a maguk számára a bizalmat és valamennyi az igazság megismerésének és terjesztésének szolgálatában ál], így érzik ezt ők maguk, de egészen más természetű az igazság követelésének és kutatásának módja az előttünk fekvő jegyzőkönyvben. Azok csak hirdetik az igaznak tartottakat, ez kutatja, hogy a valóságban igaz-e, amit annak tartanak. Körülbelül olyan a viszony köztük, mint egy bűntényre vonatkozó szóbeszéd és ama bűnténynek a biróság előtt lefolyt tárgyalások alapján való megismerése közt. A római Egyháznak tudomására jutottak bizonyos hirek B. Margit életéről és a sírjánál történt eseményekről és ezek alapján a szentté-avatás kérésével járultak eléje. Az Egyház azonban csak a «hirek» alapján ezt nem tehette meg, mert ily fontos kérdésben csak biztos tudás, a teljes igazság ismerete alapján dönthetett. Kiküldi tehát vizsgáló biráit, hogy mindenkit kérdezzenek ki B. Margit életére vonatkozóan. Eléjük írja, micsoda kérdéseket 1 Az 1276. évben felvett jegyzökönyvet a pápai biztosok Rómába küldték, másolatát a nyulak-szigetén hagyták. Ezt a török elöl 1541-ben menekülő apáczák több helyen való tartózkodás után Pozsonyba vitték és itt a clarissa-rend tulajdonává lett. 1641. febr. 26.-án Lósy Imre esztergomi érsek B. Margit koporsójában megtalálta a jegyzőkönyvet, lemásoltatta és hitelesítve Rómába küldte, hol a S. Rituum Congregatio levéltárába került. Erről készíttetett másolatot 1729. ápr. ll.-i hitelesítéssel a Sz. Domonkosrend negyedrétű, 258 lapra terjedő kéziratban. Ez a másolat ma a rend római levéltárában van. Gr. Batthyányi Ignácz erdélyi püspök 1780-ban szerzett szintén egy. másolatot és ez ma az általa alapított gyulafehérvári könyvtárban van. Mindkét másolatban két helyen a tanúvallomás vége, tizenegy helyen pedig a tanúvallomás vége és a következő vallomás eleje hiányzik. A jegyzökönyvet a gyulafehérvári másolatról, de a római ellenőrzése mellett Fraknói Vilmos rendezte sajtó alá: Monumenta Romana Episcopatus Vesprimiensis. I. kötet 1103—1276. Bp. 1896. 163—387. 1. * 1