Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Lovas Elemér: B. Margit történetének részletes forráskritikája

15. MARGIT TÖRTÉNETÉNEK RÉSZLETES FORRÁSKRITIKA JA 210 melyek fenntartották. Ilyen hely: R. 9. p. és a M. 1. 18. l.-ján szó van a Bold. Szűz csodatételeiről. A magyar legenda Margit befeketézéséröl

1 olyan részletes adatokat közöl, melyeket a német szövegben sem, a ma ismert jegyzőkönyvben sem találunk meg. Megvolt azonban Joh. Verc.-ben s onnan merítette. így bizonyít a M. 1. 61—62. lapja J. V. VI. fejezetének vége ellen. Ugyanezt bizonyítják a német szövegnek a magyar legenda szövegéhez és Ranzanus szövegéhez való szerkesztési viszonya, továbbá a német legenda belsejében található szerkesztési zavar. A magyar legendában a Joh. Verc. legendájából átvett részek sorrendje J. V.-nél a következő: I. f. 32—34. sorok; 34—44.; 44-52. II. 1—10.; 10—13.; 13-21. III. 1—5.; 5—10.; 10—12.; 12—13.; (13—14.; 26—29.)? IV. 1—5. III. 15—22. IV. 13—15.; 15-17.; 5—8. (III. 21—22.)? IV. 8-12. III. 15— 22. IV. 17—18.; 19—23. III. 26—32. IV. 23-26. V. 1—11. VII. 1—59.; 59-67. (V. 16—19.)? 11—16. IV. 26—27.; 30—41.; 41—55. VI. 1-17.; V. 16—21. VI. 17—38. V. 21—25.; 28—33.; 48—55.; 38-48.; 34—38. VI. 41-49. VIII. 1—X. 3. X. 3-4.; 4—14. (XI. 13-15.) X. 14—30.; 33-35. XI. Ranzanusnál Joh. Verc.-ből a következő részek találhatók J. V.-ben ezen sorrendben : I. 2—4.; 6-8.; 8—10.; 13., 14.; 17—18.; 29—30.; 30-31.; 33 - 34.; 36.; 34—40. II. 13—19.; 7-8.; 11—12.; 1—5.; 10—12. III. 1—5.; 5-8.; 15.; 10—12.; 17-18. IV. 1—2.; 13—15.; 15-17.; 5-8.; 8—12.; 17—18.; 19-23. III. 26—29. IV. 23—26. V. 1-6.; 9—10. VI. 1—14. (R.-nál kivonatolva). IV. 26-30. VI. 17—34. V. 21—31.; 38-48.; 48-53. IV. 41—55. VI. 41—44.; 44—49.; 1-19.; 19-29.; 30—33.; 33-50.; 50-59. X. 1—3.; 3-9.; 9—14. XI. 1—2. csoda. Ha ezen részek sorrendjét fejezetek szerint nézzük is csak végig, nyilvánvaló mindenekelőtt az, hogy sem a magyar legenda, sem R. nem tartja meg közös forrásának, Joh. Verc. legendájának szerkezeti és adatrendjét. A J. V.-féle német legendát vettük fel ennek kimutatásában alapul, azonban tekintve azt, hogy már ez is származéka és nem teljes fordítása Joh. Verc. legendájának, következtetni merünk arra, hogy Jorg Valder sem ragaszkodott valami nagyon az előtte levő forrás szerkezetéhez. És ebben a legendairóknak szinte általános tulajdonságát látja* de nem terjeszti ki J. V. német legendájára is, Horváth Cyrill.

2 1 M. 1. 35. 1. 2 iy. ker. Főreáliskola Ért. 1908. 14—15. 1.