Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Lovas Elemér: B. Margit történetének részletes forráskritikája

15. MARGIT TÖRTÉNETÉNEK RÉSZLETES FORRÁSKRITIKA JA 208 Egyébként ezen esetet említi Thienemann, mint olyat, mely a sz.-galleni legendában az elbeszélés ugyanazon helyén van, mint a magyarban. Itt csak az az érdekes, hogy a szövegek rokonsága nem nyilvánvaló. Közlésünkkel arra törekedtünk, hogy már nem annyira szövegegyezést, mint inkább szerkesztési egyezést keressünk. Kiindulásunk, honnan ide jutottunk, az volt, hogy Joh. Verc. legendáját átszerkesztették. Énnek egyik módját a .magyar legenda mutatja, de már előbb is bővítésnek volt kitéve. A halála után történt csodákkal bővítették. Ennek más bizonyítékát abban látjuk, hogy a magyar legendának van olyan csodája, mely a J. V.-ban közölt csodával, de a jegyzőkönyvvel sem egyezik annyira, hogy egymásból volnának származtathatók. Ilyen M. 1. 165-—168. 1.; J. V. XIII. 15.; N. 1. II. XXII.; Mon. Vespr. 331—333. I.

1 Ha pedig már Joh. de Verc. megszerkesztette ennek szövegét s a magyar ezt használta, egyeznie kellene a némettel. Ha a 2. jegyzőkönyvet használta volna, egyeznie kellene azzal. Mivel pedig egyikkel sem egyezik, nyilvánvaló, hogy a német legendának közvetlen forrásul szolgáló szöveget (Joh. Verc.) nem látta, illetőleg az a használatkor már két szerkesztésben volt ismeretes, melyek mindegyike az első jegyzőkönyvből dolgozott, egymástól eltérően. Ekkor pedig már Joh. Verc. eredeti szerkesztésében aligha volt benne az idézett leirás. Ugyanezt bizonyítja azon körülmény is, hogy a legnagyobb teljességre törekvő magyar legenda, vagy annak latin eredetije, mely nem elégszik meg Horváth szerint az előtte álló forrással, hanem a második jegyzőkönyvből bővít, nem közli azt a három csodát, mely J. V.-nál megtalálható. Ezek a XIII. 22., 26. és 30. csodák. Miért hagyta volna el ezeket, ha a neki forrásul szolgáló Joh. Verc.-féle legendában benne voltak, vagy egyáltalán, ha forrásaiban benne voltak? Nem, ezek a csodák nem voltak benne forrásában, mert forrása már az átszerkesztett és kibővített, de nem minden csodával bővített Joh. Verc.-féle legenda volt s ez a kezében levő forrás más szerkesztés volt, mint a J. V. német legendájának forrása. Ép így elképzelhetetlen, hogy Joh. de Verc. elhagyta volna a Duna-áradás csodáját, ha megírta volna ő maga a csodák történetét is. Ez ugyanis csaknem minden apácza vallomásában előkerülhetett, tehát figyelmét kellett, hogy megfogja. Csak úgy maradhatott ki, hogy a XI. fejezeten túl ő már nem írta legendáját. 1 Van több más is, de ez a legfeltűnőbb.