Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre

A dyad-operator és alkalmazása az analytikus geometriára

Ha a (2) egyenlet gyökei g u g 2 és g 3, akkor ezekre áll fh + gi + fh = (h 92 + 92 93 + 93 9i = 9i 92 93 = f íV A (2) egyenlet együtthatói ugyanazok, mint az előző pontban a O-re talált Hamilton—Cayley-féle egyenleté és ez alapon a O egyenlete felbontható törzstényezőire — 9x I) — 921) — 931) = 0 alakban. Ha a dyad főirányait (ty, Cl2, (l 3 vectorok, a megfelelő együtthatókat pedig a (2) egyenlet 9u 9 v 93 gyökei képviselik, akkor tehát O (l x = g x «!, $ « 2 = g 2 a 2, (3) fl 1 «3 = 93 «3­Válasszuk most a O antecendenseinek az ííj, fi 2i (t 3 főirányokat (i> = « ! ; ? -{- «2 ; w + a3 ; ^ és keressük a consequens veetorokat. A O-vel mint praefactorral egymásután szorozzuk az a u a 2, fi 3 főirányokat, a (3) rendszert szem előtt tartva kapjuk /. = ffi, m . a x = 0, n. «i = 0, l .a 2 = 0, m . a 2 = g 2, n. a 2 = 0, l. a 3 — 0, m . «3 = 0, n. a 3 = g 3. Ezen egyenletrendszer csak úgy állhat fenn, ha * = 9i = 92 » = g 3 a3: hol az «1, «2, «3 rendszernek reciproc rendszere. A O dyad reducálható, tehát a (| ) = 9i «i ; «/ + 92 «2 ; « 2' + 93 ff3 ; «3' alakra és ezt kanonikus formának nevezzük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom