Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre

Dr. Strommer Viktorin : Guzmics Izidor mint theologus (II.)

per se ad aeternam damnationem esse imputabile, ad quod delendum regeneratione, medio baptismi absolute necessarii sit opus. At vero vidimus peccatum originale ad aeternam dam­nationem imputabile esse, defendi non posse.» (Theol. Dogm. III. 38. 1.) így ez a különben fogas kérdés végtelenül egy­szerű. Csak az a kár, hogy az egész okoskodás, kiindulásá­ban s végeredményében egyaránt el van hibázva. Tévedés, a hogy szerzőnk az eredeti bűnt s annak beszámíthatóságát fel­fogja ; tévedés, még pedig dogmaellenes tévedés a gondolat tengelye és sarkpontja, mert a florentinum szerint — hogy még egyszer és utoljára ismételjük — az eredeti bűn igenis magá­ban is elég arra, hogy az ember elkárhozzék, Guzmics gondolatá­nak lényege pedig az, hogy nem elég, a mi bizony a dogma ellen van. •k * * Feladatunknak végére jártunk. Azt a czélt tűztük ki ma­gunknak, hogy bemutatjuk, úgy a mint van, szépítgetés nélkül, de méltányló szeretettel a magyar theologiai irodalomnak a XIX. század első feléből való vezéralakját, Guzmics Izidort. Az olvasó, ha figyelmére méltatja tanulmányunk mindkét részletét, reméljük, megtalálja benne mindazt, a mi a theologus Guzmics megismeréséhez és megértéséhez szükséges. Dolgozatunk megírásában a pártatlan igaz­ságszeretet s egyben a Guzmics emléke iránti őszinte tisztelet és szeretet volt a kalauzunk. Páratlanul szép lelke, férfias, nemes, Krisztus papjához méltó jelleme, kiváló tehetsége, óriási olvasott­sága és imponáló tudománya, eszményi czélokért való önzetlen, egy egész életen át kitartó tevékeny lelkesedése és — egyéb­irányú elfoglaltságát is tekintve — szinte érthetetlen irodalmi ter­mékenysége nekünk elég ok arra, hogy a hódolatos tisztelet köte­lékeivel érezzük magunkat hozzáfűzve. A tévedések, a melyekbe ez a nemes lélek esett, s a melyeket jelentőségök foka szerint kiemelni kötelességünknek tartottuk, nem csökkentik iránta való tiszteletünket. A ki ismeri a korviszonyokat, ha csak annyira is, a mennyi belőlük dolgozatunkban visszatükröződik s a ki tudo­másul vette azokat a Guzmicsra ható belső és külső tényezőket, a melyek e nemes lélek fejlődésére s theologiája irányának ki­alakulására hatással voltak, ha még úgy sajnálja is a tévedéseket, természetesnek találja az eredményt, annyival is inkább, mert Guzmics jóakarata és jóhiszeműsége tagadhatatlanul sok és nagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom