Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre
Dr. Strommer Viktorin : Guzmics Izidor mint theologus (II.)
bináczió dolga. Guzmicstól sem lehet tehát rossz néven venni, hogy próbál magának ebben az ügyben véleményt alkotni. A baj csak az, hogy az ő álláspontja egészen szokatlanul fest s nem állhat meg az egyház tanítása mellett. Lényege szerint ez a felfogás abban áll, hogy a keresztség nélkül elhalt gyermekekben már rövid földi életökben is inkább a másvilág polgárait látja, a kik számára a másvilágon van a status edueationis et regenerationis. (Theol. Dogm. III. 39. 1.) Itt, a másvilágon, az ő purgatoriumukban pótolják azt, a mit nagyon is rövidre kimért földi életökben saját hibájukon kívül elmulasztottak. «Si pro adultis credimus exsistere statum continuendae perfectionis (purgatórium), cur idem non praesumamus, imo plene confidamus, fieri etiam quoad infantes ad inchoandam, et continuandam ipsorum educationem, sub qua et regenerentur, et meritorum salvatoris reddantur participes...?» (U. o. 39. 1.). Az egyháznak a kinyilatkoztatás alapján az újjászületésről, az életről mint próbaidőről, ennek a halállal végbemenő befejezéséről, nemkülönben a purgatoriumrói egészen más fogalma van, a mely mellett Guzmics önkényes, semmivel sem bizonyítható véleménye egyszerűen tarthatatlan. Baj továbbá Guzmics véleménye körül az is, hogy az az okoskodás, a melylyel ezt a sajátságos tévedését megalapozni iparkodik, sehogysem egyeztethető össze a fentebb említett dogmákkal. Az ilyen gyermekek nem részesültek vízkeresztségben, a vágykeresztség pedig rájuk nézve lehetetlenség, pedig a keresztség a tridentinum említett hitágazati kijelentése értelmében saltern in voto mindenkinek szükséges. Világos, hogy ebből az ilyen gyermekek sorsára igen aggasztó következtetést lehet levonni. Guzmics szerint azonban az ilyen következtetés levonása tévedés. Elfogadja a tridentinumot, de hogy az említett következtetés elől kitérhessen, eredeti módon értelmezi s ebben — magára a tridentinumra hivatkozik. A trienti zsinat ugyanis azt tanítja, hogy a megigazulás «az evangelium kihirdetése óta az újjászületés fürdője vagy pedig a keresztség felvételének óhaja nélkül» nem jöhet létre. 1 Ebbe belekapaszkodva azt állítja, hogy a gyermekekre nézve az ilyen promulgatio, az evangéliumnak ez a kihirdetése nem történt meg, következőleg a zsinat dogmatikus definitiója magának a zsinatnak eme most 1 «Translatio ab eo statu, in quo homo nacistur filius primi Adae, in statum gratiae et adoptionis filiorum Dei per secundum Adam, Jesum Christum ... post Evangelium promulgatum sine lavacro regenerationis, aut eius voto fieri non potest.» Cone. Trid. Sess. VI. cap. 4.
