Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre

Dr. Strommer Viktorin : Guzmics Izidor mint theologus (II.)

határozott tanítása miatt kénytelen e pontban engedni, kell betudnunk azt, hogy, a mint láttuk, roppant kíméletes a bűnösökkel szemben s a végsőkig engedékeny azok iránt, a kik ezzel a kemény igazsággal nem tudnak megbékülni. (Theol. Dogm. III. 208.1.). Ugyanerre vezetendő vissza az a gyöngesége is, a mely nála a pokolbéli büntetések örökkévalóságának philosophiai bizonyítását jellemzi. A metaphysikai érvet — a sértés nagyságából a bűnhödésre való következtetést —• nem fogja fel igazi jelentőségében ; a morális bizonyítékot, a mely t. i. az örök pokollal való fenyegetésben az erkölcsi törvények sanctioját, az örök pokoltól való félelemben pedig az erkölcsi világrend egyik legszükségesebb s legbiztosabb támaszát látja, nem becsülte sokra. Az embernek Istenéhez való viszonyában Guzmicsnak természettől kapott lelkülete szerint jóformán csak a szeretet számít. A félelem mint indítóok neki túlságosan ószövetségi idea. Korának hamis idealismusától befolyásolva ingadozónak tartotta azt az erkölcsi rendet, a melynek a büntetéstől való félelem egyik legfőbb erőssége. A mit az eschatologiával kapcsolatban Guzmicsról mondottunk, hozzávéve az eredeti bűnről vallott felfogását, egész természetes, bár nem helyes folyományként vonja maga után azt az álláspontot, a melyet a keresztség nélkül kimúlt gyermekek másvilági sorsát illetőleg elfoglalt. Ebben a kérdésben a theologusok vélekedése nagyon elágazó. Feltétlenül bizonyos — mert dogma — az, hogy a keresztség saltern in voto kivétel nélkül mindenkinek, tehát a gyermekeknek is szükséges az üdvösségre.

1 Ugyanígy bizonyos, mert szintén dogma, hogy az eredeti bűn egymaga is elégséges, hogy a vele terhelt lélek ne üdvözüljön.

2 Hogy ez a nem üdvözülés, illetőleg, mint a florentinum mondja, az infernumba való jutás mit jelent, arra nézve megoszolnak a vélemények. Közös minden felfogásban, a mely az említett dogmákkal számol, tehát minden katholikus felfogásban az, hogy a poena domni ezeket a lelkeket is éri. Általános és nagyon valószínű vélemény, hogy a poena sensus, nem lévén személyes bűnük, nem sújtja őket. Állapotuk közelebbi meghatározása azonban, nem lévén róla a kinyilatkoztatásban kellő adataink, meglehetősen kom1 «Si quis dixerit, baptismum liberum esse, hoc est non necessariuin ad salutem : A. S.» Concil. Trid. Sess. VII. de bapt. can. 5. 2 Diffinimus ... illorum animas, qui in actuali mortali peccato vel solo originali decedunt, mox in internum descendere, poenis tamen disparibus puniendas.» Conc. Florent., decretum pro Graecis.