Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre

Dr. Strommer Viktorin : Guzmics Izidor mint theologus (II.)

minden irányzat, a melyből ez az igazi katholikus lélek kiköltözött, épen ebben a kritikus pontban összezsugorodik. A febronianismus is csak így járt. Az eschatologia köréből igen különösen van az ember Guzmicsnál azzal, a mit a pokolról tanít. Első kritikusai nem láttak ebbéli tanításában «elég erőt»,

1 a mi kétségkívül jogos, de egy cseppet sem kemény ítélet. Nem szólva arról, hogy a pokol «tüzét» képletesen érti s csak a büntetés, illetőleg bűnhődés nagyságát látja benne kifejezve, meg nem okolható túlzásnak kell mondanunk azt az ő nemes lelkéből s az Isten egyik tulajdonságának egyoldalú kiemeléséből származó optimismust, a melylyel az Isten ítélőszéke elé kerülő bűnös további sorsát elgondolja. A pokolba — tanítja — csak a megrögzött gonoszak kerülnek, az «extreme impii, qui totam suam vitám, laxatis sensualitatis et egoismi fraenis, in voluptatibus, et iniquitatibus traducentes, lege Dei et rationis contemta, iuribus vero humanitatis proculcatis, in hac sua mentis et animi pravitate usque finem vitae praesentis perseverarunt, de emendatione sui nunquam serio cogitantes». (Theol. Dogm. III. 70. 71. 1.). A többiek — hiszen az Isten maga a jóság és szeretet, az emberi gyarlóság oly nagy, elkárhozni pedig oly rettenetes dolog — ha bűnösök is, a purgatoriumba jutnak, a hol bűneiktől megtisztulnak s utólag megszerzik azt a tökéletességet, a melynek alapján aztán felvétetnek a mennybe. Igaz : örök boldogság, örök pokol — mindegyik Isten kikutathatatlan végzésére tartozik s nem a mi dolgunk, hogy Ö helyette ítélkezzünk. De kétségtelennek tartjuk, hogy Guzmicsnak ezt a felfogását több mint bajos összeegyeztetni azzal a katholikus tanítással, a mely szerint egyetlenegy halálos bün is elégséges arra, hogy a lélek örökre elkárhozzék. Guzmics eschatologiájána.k ez a részlete más tekintetben is leköti a figyelmet, a másvilági büntetések tartamának szempontjából. Örök-e a pokol, vagy van belőle szabadulás? A kinyilatkoztatás határozottan felel e kérdésekre, az egyház ezt a feleletet dogmaként tanítja, de azért a legrégibb időktől napjainkig — emlékezzünk csak vissza a pár év előtt ebben a tárgyban Schell nevével kapcsolatban lezajlott vitákra — ismételten voltak a katholikus theologia falain belül olyan kísérletek, a melyek a fölvetett kérdésekre adott feleletet túlságosan keménynek tartották s i V. ö. Zoltvány, i. m. 146. ].