Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre
Dr. Zoltvány Irén : Harcz nemzeti nyelvünk tisztaságáért
Társaságunk több tagja nem reprimálja bohème hajlamát a különféle mulatóhelyek frequentatiójától sem. Ilyenek: az orpheumok (pl. a Royal, most már Nemzeti Orpheum), cabaret-k, café chantant-ok. Ott van azután már a czímében is kissé baljóslatú Palais de danse (ma már Kristálypalota nevet vett föl, némelyek meggyanúsítása szerint csak üzleti érdekből) ; ott a Jardin d'hiver (ma már Téli-kert) stbeffélék, szinte nehéz a választás : embarras de richesse — mint az előkelők mondják. Társaságunknak a jeunesse dorée-hez tartozó tagjai, de meg kell vallani, néhány idősebb roué-alakja is megy megváltani az entrée-t az egyik mulatóba. Ide már magam nem kísértem el őket. A mit itt kellő tartózkodással csak érintek, azt egy, társadalmi tanulmányokat tevő ismerősömtől hallottam. Az ő értesítése szerint a társaság említett tagjai a couloir-on át a decadens ízléssel decorált rondeau-alakú nagy sálába lépve, a publicumnak mob részétől elkülönített reservált helyeken ostentativ nonchalance-szal letelepedtek. Csakhamar szétlebbent a rideau s a productiók répertoire-jának első száma szerint föllépett egy, a demimonde módjára öltözött és coquette attitude-ökkel tetszelgő énekesnő, néhány couplet-t adva elő. Ismerősöm szerint a tapsban nem valami nagy recordot ért el. Több művészi valeur érvényesült a később előadott s az énekes productiók clou-jának tartogatott chansonettekben, melyeket egy mollette artistanő énekelt, ki a közönségnek nyilván favorizáltja volt, mert szemlátomást nagyon fétiroz-ták. Közben vaudeville és igazi potpourri mutatványok töltötték ki a műsort, de ismerősöm szerint, a ki pedig távol áll a prüderiától, egyre inkább pikáns, sőt lasciv dolgokat produkáltak à la parisiana, úgyhogy idő előtt kénytelen volt távozni és haza térni a mulatóból. Csak az az egy vigasztalta őt, hogy a szereplő előadók többnyire nemzetközi jövevények voltak és énekeik, beszédjük is nagyobbára idegen nyelvű volt. Ilyen módon, mint a hogyan például fölvett társaságunkat végig kisértük, bejárhatnók a közélet egyéb mezőit is, mindenütt : az állami ügyek vezetésében, közhivatalokban, a kereskedelem körében, sőt még a nagy nyilvánosságnak szánt közleményekben, népszerű szónoki előadásokban, fölolvasásokban, leginkább pedig az olvasó közönségnek mindennapi szellemi táplálékában, a hírlapirodalomban, csakúgy hemzseg a sok szükségtelen idegen szó, mint megannyi szomorú bizonyítéka a nyelvtisztaság iránti érzék széles rétegekben való eltompultságának. Az idegen szavak szertelen használatának, a fölsoroltakon 2*
