Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre

Dr. Strommer Viktorin : Guzmics Izidor mint theologus (II.)

nek venni s minden további megfontolás nélkül meggyőződése hü tükrének tekinteni. Mert máshol máskép nyilatkozik. Fundamentálisának 30. lapján például elfogadja Eduardus Cherbury elsorolásában a természetes vallás tételeit, mint olyanokat, melyekre a józan ész magától is rájöhet. Másutt meg észokokkal bizonyítja Isten létét (Theol. Fund. 9—14. 1.) s a lélek halhatatlanságát. (Theol. Dogm. III., 48—53. 1.) Meg lehet s az egymást kizárni látszó tényekből meg is kell állapítani annyit, hogy Guzmics ezekben az alapvető kérdésekben nem tudott végleges megállapodásra jutni, a minek oka — épen a most említett kettős bizonyítás, Isten létének és a lélek halhatatlanságának bizonyítása igazít el jól e tekintetben — a kor szükségleteiről való felfogásában s a már annyiszor szóvá tett philosophiai elveiben keresendő. Ezeknek az alapvető kérdéseknek, illetőleg ezek minden kétséget kizáró, minden nehézséget eloszlató, alapos philosophiai tárgyalásának jelentőségét egyáltalán nem nézi azzal a szemmel, mint mi. Ezek neki nem igazi problémák s hite szerint kortársainak sem. Nem helyez tehát reájuk valami nagy súlyt s ha mégis szóvá teszi őket, hajlandó röviden végezni velők. A dolgok mélyére hatolni csak a scholasztika segítségével tudott volna, de a scholasztika gyönge oldala volt neki, az új német philosophia pedig valósággal nem engedte őt láni vagy ha mégis meglátta, nem engedte őt kellőképen kiaknázni épen azokat az argumentumokat, a melyek e kérdésekben a legtöbbet számítanak s igazán perdöntően bizonyítanak. Guzmics meg van győződve, hogy az ő idejében a vallásnak mint ilyennek elvi ellensége nincs. «Osores religionis, qui eius necessitatem, utilitatem ac dignitatem data opera inipugnarant, monstrosi sec. XVII. foetus, iam non sunt.» (Theol. Fund. 21. 1.). Boldog idők, boldog hit ! Szinte magától értetődik, hogy a ki a vallás elvi ellenségeiről nem tud, abban a korban, a melyben ilyenek az ő meggyőződése szerint nincsenek, röviden végez a vallás ez alaptételével. Guzmics csakugyan feltűnően szófukar Isten létének bizonyításában. Épen csak hogy érinti a dolgokat. 0, a ki akárhányszor 15—20 oldalt szán egy-egy, ma már régen elfeledett rationalisztikus kifogás czáfolatára, az Isten-érveket — kifejtésöket, kritikájukat — össze-vissza négy és fél oldalon kényelmesen elintézi. Előadja és megbírálja az argumentum ontologicumot, ez azonban — nagyon helyesen — szerinte sem számít; azután az argumentum teleologicumot, a melyet nem tart magában döntőnek, mert petitio principii-t lát benne, holott ezt az argumenA pannonhalmi föapáts. főisk. évkönyve. 12