Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre

Dr. Strommer Viktorin : Guzmics Izidor mint theologus (II.)

hogy e nagy német iró, s Guzmics szerint «csudanmveltségü férfiú» (Egyházi Tár, V. fűz. 116. 1.) nemcsak a elassicus irodalom iránti szeretetével hatott szerzőnk fogékony lelkére, hanem, bár téves, de az Idealismus szolgálatában álló bölcseleti nézeteivel is. Majd megismerkedik Hegel philosophiájával, de szerencsére meglátja s következetesen távoltartja magától ennek a hegeli bölcseletnek keresztényellenes, pantheista elemeit. (Egyházi Tár, XII. füz. aug. foly. 20, 21. 1.) De ha Hegel mellett nem tud felmelegedni, annál nagyobb, őszinte tisztelettel s tanulni vágyó lélekkel fordul az újkori philosophia legnagyobb korifeusa, Kant Immauel felé. Egész nyíltan vallja, hogy theologiájában ennek a bölcseletnek folytonos figyelembevételével dolgozik. Szerinte (Theol. Dogmatica, I., 106. 1.) a theologusnak a vallás kára nélkül, sőt annak nagy hasznára lehet a felszínen lévő, hogy ne mondjuk divatos bölcseletnek (vigens philosophia) terminusait és fogalmi készletét használnia, mert kortársai csak így értik meg. Az ő korának bölcselete az akkori német bölcselet, jelesül Kant philosophiája, ő tehát levonja most említett elvi felfogásából a következményeket s ehhez igazodik. Kétségkívül nagy igazságot mond ki ezzel Guzmics, mert az bizonyos, hogy pl. a XX. század gyermekének a XIII. század nyelvén beszélni meglehetősen kárbaveszett fáradság ; annyit érnénk el vele, mintha a halotti beszéd nyelvén szólnánk a mai magyarnak. De lehet ezt félre is érteni. S Guzmics tévedései mutatják, hogy ő, jóllehet mindig jóhiszeműen, de nem egyszer alaposan félre is értette. Kant hatása Guzmics theologiájára az összes philosophusok közöl a legnagyobb, a legmélyebb, bár természetesen nem a legszerencsésebb. Nem lehet tőle zokon venni, hogy — pláne az ő korában, a mikor a kanti philosophia még friss szenzáczió módjára hatott — csodálnivaló nagyságot látott a königsbergi bölcsben, hiszen ezt a nagyságot még az egyoldalú elfogultság sem tagadhatja le máskép, csak rossz lelkiismerettel. De az már sajnálatos dolog, hogy — nyilván, mert nem volt ez ellen felvértezve a scholasztikában való tájékozatlansága folytán — Kant rendszerét és irányát túlbecsülte s épen ezért — noha a hittudományra való hatását károsnak tartotta, hiszen a kanti philosophiából származtatta a rationalismust a mely ellen küzdeni főfeladatának vallotta— jóhiszeműen, részben akarata ellenére is Kant bölcseletének soksok elemét felvette magába, a mi theologiai állásfoglalását erősen és gyakran felette kedvezőtlenül befolyásolta.