Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre
Dr. Várkonyi Hildebrand : Az intuitio a régi és az új philosophiában
súlyozásában van; ezeket a psychologia úgyis eléggé kidomborítja s az ismerettan méltatja. Hanem ott a nehézség, a hol és a hogy ezeket a subjectiv-intuitiv ismeretmozzanatokat értékeljük. Mert az a kölönböztetés az «alanyi» és «személyi» elemek között ugyan mire czéloz ? Nem másra, mint arra, hogy azt, a mi tagadhatatlanul nem tárgyi, tehát nem szükségképen igaz, logikusan általános az ismerésben, valamikép mégis kimentsük a subjectivitás megbízhatatlan köréből, — hogy bizonyos, nem szorosan igazolható elemeket a világnézetben mégis az objectivités jogaival ruházzunk fel. Az «alanyinak» és «személyinek» megkülönböztetése nem jelenthet mást, mint a szükségképi, tehát tudományos elemek értékének becsempészését, a subjectivnak objectiwá való titkos átértékelését. A «személyi» világkép nem más, mint valami részben objectiv, csak más név alatt. Az a világnézet, melyből az objectiv igazolás hiányzik, pusztán subjectiv marad s mint ilyen inkább az elme játékának tekinthető, mint a nagy kérdések megoldása kísérletének; a gondolatrendszer részei és összefüggése vagy igazak és bizonyosak, vagy nem azak. Olyan gondolat, mely a kettő között állana, tehát, nélkülözné az igazság kritériumait, de viszont fel volna ruházva annak érvényességével (mert ilyen volna a «személyi» ismerés) : nem lehetséges. Ily «intuitio» nem ismerés. — Másrészt az ily ismerésmódot «typikusnak» minősítik, ezzel is annak tárgyi voltát akarván kiemelni. Hogy mik az igazán typikus gondolatformák, azt szépen kifejti Liebmann, a ki kellőkép megvilágítja ezeknek az ismeretformáknak tárgyi értékét: « Typische Gedanken sind es, von denen wir sprechen, von jeder Zeitströmung und vorübergehenden Geistesmode unabhängige Probleme, typische Denkmöglichkeiten und typische Denkwege, die der konsequent denkende Verstand jederzeit und allerorten einschlagen kann.» (Gedanken und Tatsachen. II. 118. 1.) Ez a typikus ismerésmód objectiv, Brauné csupán subjectiv. Hogy az ilyen intuitiv világszemlélet nem tarthat számot a tárgyi ismeret jogaira, azt Braun körülbelül el is ismeri. Elismeri azáltal, hogy a világképalkotást valósággal a művészi alkotás mintájára gondolja; továbbá, hogy valósággal a kettős igazság fogai- mát újítja fel s ez az elmélet volna hivatva felfogása szerint az intuitív ismerés értékét megvédeni. A világnézet intuitív megalkotását tekintve más az igazság fogalma, mint az exakt tudományokban: «die stilvolle Einheit seiner (des Philosophen) personalen Weltanschauung ist seine Wahrheit.» (Braun i. m. 28, 62. 1.). Tehát a «stílusos megalkotás», majdnem azt mondhatnók: a
